A görög kávé faszénen a homokban „sütve”

Hogyan is készül a hagyományos görög kávé, ami a görögöknek, legyenek is a világ bármely tájékán, olyan elengedhetetlen része a napjaiknak? Mert ugye minden e körül forog. Hová megyünk kávézni?

Régebben a kávéházakban, amiket Kafenióknak hívtak, csak görög kávét lehetett kapni, se nescafé nem volt, se freddo capuccino, se hosszú kávé. A Kafenió- ban csak idős urak ülnek mostanában, de mindenképpen férfiak, ahol a férfi élet viszontagságos perceit beszélik meg, szizitáne, vagyis beszélgetnek.

A sütve szó nem véletlen, ugyanis az igazi görög kávét régen homokban izzó faszénen készítették, úgymond sütötték.

Az igazi görög kávéhoz, mint mindenhez Görögországban, filozófia is társul.  Az igazi gondoskodást jelképezi, a másikra való odafigyelést. Egy valamirevaló görög kávéházban a tulajdonos, aki sokszor a pincér is, pontosan tudja, ki a törzsvendég, ki az átutazó, ki a nőtlen és lényegében mindent, de mindent tud vendégeiről, amennyit csak lehet. De azt mindenképpen tudja, hogy ki milyen kávét szokott inni, hogyan, milyen hőfokon. És azt is tudja, mit kell kérdezni, milyen témáról kell beszélgetnie a vendéggel.

E nélkül nem is kávéház egy kávéház. Legalábbis nem Görögországban.

De hogyan is készül a valódi görög kávé, amely mellé természetesen elmaradhatatlan a gliko tu kutaliu vagyis a gyümölcsből készült szirupos, igen édes édesség, illetőleg a lukumi, ami zselés állagú, porcukorban meghempergetett édesség. A nagyon keserű mellé kell  valami, ami nagyon édes, a dolgok jó ha egyensúlyban vannak. Ez szinte kötelező a görög kávé mellé, amit rézkiöntőben szolgálnak fel, a vendég önti ki a csészéjébe. Ez is egy szertartás.

Aztán itt van még egy lényeges dolog.A nagy pohár, jéghideg víz, sőt nyáron, jéggel. Esetleg még egy citromkarika is kerülhet belé. Minden rendelés így kezdődik, a pincér először kihozza a nagy pohár, hűs vizet, aztán veszi fel a rendelést.

A görög kávénál azért is fontos, hogy a vendég öntse ki a csészébe az elkészült kávét, mert maga döntheti el, lassan önti és akkor megmarad a kávé habja, a  kaimáki vagyis a hab egyeseknek elmaradhatatlan, másoknak szükségtelen. De egy valamirevaló kávéház tulajdonos ezt is tudja, MINDEN törzsvendégről.

Régebben, de az idős uraknál még most is láthatunk komboloi-t, de erről majd máskor írunk.

De akkor beszéljünk végre magáról az elkészítésről végre.Ahhoz, hogy az elengedhetetlen ízt és aromát megkapjuk, a meleg homokkal való gépet kell használnunk. Természetesen hozzá se kezdjünk, csak ha rendelkezésünkre áll frissen őrölt görög kávé, amely a kézi kávéőrlőn van ledarálva.Szükségünk van még egy hagyományos, un. briki-re, amely mint fentebb már említettük, rézből készült és csak egy csésze víz fér bele. Lemérjük a kávécsészével a vizet, és hozzáadjuk a frissen darált kávét a szükséges mennyiségben. Ha úgynevezett erős kávét szeretnénk, akkor 2-3 kiskanál kávét teszünk bele. A cukrot teljesen elhagyhatjuk, ha valaki sketo, vagyis cukor nélküli kávét kér, az édes vagyis a gliko, 2 cukorral készül, és a metrio, vagyis a közepes 1 kiskanállal.  A briki-t a forró homokba helyezzük, és felkeverjük egy hosszú kanál vagy egy keverő segítségével.  5 perc múlva a kávé habja emelkedni kezd, amint eléri a briki felső részét, készen is van.

Általában vastag falú csészében szokták felszolgálni, hogy tartsa a meleget.

Még véletlenül sem húzzuk le egyszerre, lassan-kortyonként kell iszogatni, és közben beszélgetni. A beszélgetés vége felé a csésze alján lévő zaccból jövőt is szoktak jósolni. Persze legtöbbször játékból. Egy kávézás 1-2 óráig is eltarthat a görögöknél. Simán. Ugyanis eközben egy csomó fontos dolgot kell megbeszélni.

A pincérnek illetlenség elzavarni a vendéget mielőtt az magától el nem megy, ugyanúgy senki sem kapkodja el a vendég orra elől a kávéscsészét, ezáltal távozásra bírván a vendéget. A vendég majd elmegy, ha úgy jön kedve, így aztán legközelebb is visszajön majd, mert érzik, hogy itt érdemes vendégnek lenni. A sietség az amúgy is gyanús dolog ilyenkor a vendéglátásban, mintha csak úgy tessék-lássék szeretnék kiszolgálni az embert. A görögök amúgy se mennek vissza ilyen vendéglátóhoz, de olyan kávéházba se ülnek be, ahol nincsen kellően sok vendég, és zaj.