A művészetem a szabadságom – interjú Marina Sattival
Athénben született, de Krétán nevelkedett az egzotikus szépségű Marina Satti, akinek gyerekkorát a zene és a kulturálisan sokszínű háttér határozta meg. Utóbbi tulajdonképpen máig igaz dalaira, hiszen a neves bostoni zeneiskolában, a Berklee-n modern dalszerzésből diplomázott producer-énekes főképp görög, de mellé arab és balkáni tradicionális zenét ötvöz elektronikus alapokkal, artisztikus popzenei megközelítésekkel. Az évek óta komoly tehetségnek tartott énekes-dalszerző-producer mostanra többtízmilliós nézettségű videókkal rendelkezik. Budapesti koncertje alkalmából interjút adott a Görög Intézetnek.
Talán a legszembetűnőbb vonása, hogy határokon átível: mind zenei stílusában, mind abban, amilyen harmincas nőnek látszódik a 21. században. Mondana pár szót az identitásáról?
Számomra a határok nem léteznek. Görög anyától és szudáni apától származom. Nagyon büszke vagyok édesanyámra, hogy a 90’-es években felvállalta nem mindennapi párválasztását, és apámra, hogy nulla görög nyelvtudással érkezve, görögül tanult orvostudományt Görögországban. Én építészeti tanulmányokat és klasszikus éneklést is tanultam, de kipróbáltam a jazzt és színházcsinálást is. Ezeken túl gyerekkorom óta kísér a nyugati popzene is (hip -hop, rap, stb.) A tanáraim mind azt mondták, hogy csak egy dologra koncentráljak. De én nem így gondolom. Görögország mindig is utak kereszteződésében állt és földrajzi közelsége miatt közvetlen kapcsolata van a mai napig a Balkánnal, Törökországgal, Észak-Afrikával. Ugyanígy én mind személyesen, mind művészileg próbálom visszaadni a sok engem ért hatás egyvelegét. Nagyon szeretem a kóruszenét, a jazzt, a popot, és mindegyikből kiveszem azt, amit a legizgalmasabbnak vélek. Így alkotom meg a személyes és művészi utam és élem meg a szabadságom.
Ha már szóba hozta az építészeti tanulmányait, akkor meséljen egy kicsit arról, hogyan függ ez össze a zenei alkotói folyamataival.
Először is mindig szerettem a matekot és nagyon jó is voltam benne. Talán furcsának tűnik, de tengerparton matek könyveket olvastam. Ezen kívül rajongtam a művészetekért, rajzoltam is. Az építészetben is kis elemekből építkezve hozunk létre valami nagyobbat és újat. Ugyanígy a számomra kedves zenei stílusokból is kiveszek motívumokat és a saját stílusom szerint dolgozom fel őket, valami újat teremtve. Mind a matekban, mind az építészetben alapvető a struktúra, a rendszer, a logikus gondolkodás. Ehhez jön a kreatív szabadság, ami lehetővé teszi, hogy kitörjünk a rendszerből, áttörjük azt és létrehozzuk a saját művészetünket.
Nemcsak a Fonés és a Chóres projektjeiben, de a videóklipjeiben is főleg nők szerepelnek. A klipekben a női közösségek igen erősen vannak jelen vizuálisan is. Miért ilyen erős a jelenlétük a művészetében?
A zenélés és éneklés társas aspektusa érdekel engem. Az motivál, hogy megfigyelhessek embereket, a közelükben lehessek, és tanulhassak tőlük. Sokat utaztunk görög falvakban és dokumentáltuk a látottakat, hallottakat. Számomra a hagyomány az nem a múzeumokban él, hanem szájról-szájra terjed és fejlődik azzal, ahogy egymáshoz kapcsolódunk és tanulunk egymásról és egymástól. Ehhez jön az a gondolat, hogy a zene az a közös nyelvünk. Ami a női karaktert illeti, itt nem feminista irányban gondolkodom, hanem női hangban. A kórusokban átéljük az együttlétet, azt, hogy ez az együttlét energiát ad, hitet nyújt és azáltal egy egységet is teremt, ahol megjelenik a szeretet a közös zene szeretetén túl is. Közösen gondolkodunk nemcsak a zenéről, hanem minden másról is. Ez a közösség segít abban, hogy minden tag személyes síkon is fejlődjön, és hogy közösen túllépjünk félelmeinken és megtaláljuk az önbizalmunkat. A polifónia nemcsak zeneileg értendő e projektekre, hanem átvitt értelemben is. Mindenki bedobja a közösbe az egyéniségét, a különbözőségét, ötleteit, gondolatait, érzéseit és természetesen a hangját. Számomra ez a szabadság keresése mind személyes, mind művészi és kreatív síkon.
Néhány hét múlva 2022. május 27-én jelenik meg első albuma, a Yenna. Mesélne erről kicsit?
A Yenna görögül születést jelent. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy minden születés fájdalommal jár. Világra hozni valamit, fájdalmas. Tehát az alkotás maga is fájdalmas. Tulajdonképpen ez az első gyermekem lesz, így az album születéséről szól a lemez, ami valójában egy napló, tele pozitív és negatív érzelmekkel; így tulajdonképpen az újjászületésemnek is tekinthető.
Mik a jövőbeni tervei?
Június 11-én a Chóres formáció a budapesti Kórusok Éjszakáján lép fel. Ha időm engedi, eljövök rá. Most az év végéig számos európai országban turnézunk az új lemezzel, amelynek első állomása Budapest, ahol még nem jártam. Ezen kívül azt szeretném elérni, hogy Görögországot, amiről a közelmúlt eseményei miatt elsősorban a politika, a gazdaság és a krízis jutott az emberek eszébe, a művészetemen keresztül helyezzem fel a világtérképre.
Mit üzenne Magyarországnak?
Ki vagyok én, hogy üzenjek! Azt tudom csak mondani, ami számomra működik. A boldogsághoz és sikerhez vezető út nekem az az ellenállás, hogy ne engedd, hogy bedaráljanak, ne kövess egyetlen receptet se, légy önmagad és a saját utadat járd!
