Görög Filmklub – Rembetiko
Nagyon vártuk a legutóbbi görög filmklubban vetített Rembetikot, amelyet joggal nevezhetünk az egyik legfájdalmasabb görög filmnek. A tragikus történet, az elképesztően fájdalmas dalok, amelyeket mindannyian ismerünk a történelmünkből, akárhányszor is néznénk meg a filmet, mély sebeket tépnek fel. A dalok nem ismeretlenek a műfaj kedvelőinek. Az 1983-ban készült film a rembetiko műfaj megszületését, virágzását és halálát az ismert rembetiko énekesnő, Marika Ninu tragikus életén keresztül mutatja be.
A rembetiko dalok tele vannak keserűséggel, szenvedéssel, szenvedéllyel és csalódással. Fénykorát az 1930–1950-es évekre tehetjük. A rembetiko Kis-Ázsiából ered, ahol a kávézók, a börtönök és az ópiumbarlangok zenéje volt. Különösen Szmirna zenészei voltak ismertek. A rembetikot kezdetben a csak a Pireuszban élő rembetesz és az 1922-es szmirnai és kisázsiai menekültek játszották. Később Görögország egyik legnépszerűbb zenei formájává vált a 20.században.
A filmet Kosztasz Ferisz rendezte, és 1984-ben Berlinben az Ezüst Medve-díj a legjobb rendezőnek kitüntetést kapta. A vetítés előtt Dudás Viktor filmszakértő tartott háttérismertetőt a filmről és a korról, a film után pedig beszélgetett a nézőkkel. Ezúttal kötetlenebb formában, egy pohár pezsgővel, mert egyúttal Görög Athéna elbúcsúzott, mint a Görög Intézet intézményvezetője és köszöntötte az új igazgatót, Agárdi Szpírosz Bendegúzt.
