A gránátalma darabokra törése – egy a legrégebbi szokások közül, amely a Peloponnészoszról ered

A gránátalma több ezer éve különböző kultúrákban a termékenység, a bőség és a jószerencse szimbóluma volt.

A hagyományok szerint az újesztendő első reggelén, a családok a templomba mennek és a családfő magával visz egy gránátalmát (köztudottan a gránátalma októberben kezd teremni), hogy megáldassa ott.

Visszatérve a házba, a ház ura be kell,hogy csengessen a bejárati ajtónál. Nem szabad, hogy a kulcsával saját maga nyissa ki az ajtót, így ő az első, aki bemegy a házba az újévben, így jó szerencsét hoz a gránátalmával a kezében. A házba bejővén a földhöz csapja a gránátalmát, hogy szétguruljanak annak magvai, és azt mondja: «με υγεία, ευτυχία και χαρά το νέο έτος κι όσες ρώγες έχει το ρόδι , τόσες λίρες να έχει η τσέπη μας όλη τη χρονιά.» „Egészséggel, boldogsággal és vidámsággal köszöntsön be az újév, ahány magja van a gránátalmának, annyi líra legyen a zsebünkben egész évben.” A gyermekek megkísérlik megszámolni az egészségesen maradt magvakat, hiszen ennyi szerencsés és bőséges nap lesz az évben.

A városokban a fenti szokást is tartják, de igen elterjedt, hogy az Újévhez közeledve, kis szerencsehozó kabalát adnak egymásnak az emberek, amelynek gránátalma alakja van. Ez lehet agyagból, pirosra festve, de lehet kis ékszer is, melyen, piros szalagon egy arany gránátalma alakja díszeleg aranyból vagy más fémből. De lehet komolyabb ékszer is, illetve tömör ezüstből is, amelyet íróasztalra díszként, levélnehezékként szokás tenni.

A gránátalma szó, különböző formában, etimológiai kapcsolatban van  Rodosz sziget nevével, és közvetlenül kapcsolatban áll az erővel és a folyamattal. Az ókori Görögországban úgy hitték, hogy ennek a gyümölcsnek az ereje a rengeteg kis magban rejlik és a színében (a piros szín szerencsét hoz). Nem véletlen az sem, hogy a mai napig a néprajzi ábrázolásokban  gyakran előfordul a gránátalma ábrázolása.