A rosszcsont kalikantzaroszok
A hagyomány szerint december 24-én jönnek fel a kalikantzaroszok a Föld felszínére. Lakhelyük az Alvilág, ahol az Élet fájának törzsét próbálják egész évben elfűrészelni. Mielőtt sikerülne, minden évben beköszönt a Karácsony, és a kis rosszcsontok beszöknek az emberek házaiba, ahol különféle csintalanságokat követnek el. Bedobják a kandalló tüzébe és elégetik a régi cipőket, megeszik az elölhagyott ételt, de legalábbis belekóstolnak, főleg az édességekbe, amiket nagyon szeretnek. Összetúrják a ruhákat, bepiszkítják a szőnyeget, nagyon szeretnek játszani. Külsőleg nagyon csúnyák, lehetnek púposak, sánták, ápolatlanok. Általában a legrosszabb emberi tulajdonságokat ruházzák rájuk, féktelenek, telhetetlenek, némelyikük kifejezetten rosszindulatú.
Úgy tartják a néphiedelemben, hogy magát az emberi kreativitást szimbolizálják, mind negatív, mind a pozitív értelemben.. Állítólag azokból az emberekből lesznek a kalikantzaroszok, akik pap áldása nélkül lettek eltemetve. Legalábbis Leszbosz szigetén így hiszik. Thrákiában úgy tartják, a kalikantzaroszok a kandalló nyílásán keresztül ereszkednek le, így jutnak be a házakba, ebben az időszakban, amikor „a vizek nincsenek megkeresztelve”.
12 napon keresztül maradnak ezen a világon, a Dodekaimero (Δωδεκαήμερο) időszaka alatt és végleg csak Vízkereszt napján tűnnek el, vagyis január 6-án, amit a Fény napjának is hívnak.
Mire visszatérnek az Alvilágba az Élet Fájának a törzse ismét teljesen ép, kezdhetik munkájukat előről, egészen a következő év december 24-ig.
