Az őrültség szimbolikája
Theodórosz Terzopulosz régóta a görög színházi élet progresszív képviselője, az ottani független színházi szféra egyik jelentős alakja, saját társulatának, a Theatro Attis-nak 1985-óta vezetője és rendezője. Aiasz, az őrület című darabját a MITEM keretében 2021.október 9-én mutatták be a Nemzeti Színházban. Terzopulosz színházi nyelve egyszerre merítkezik az epikus színház (Berliner Ensemble) drámaiatlan, kifejezetten a brecht-i elidegenítő világából, valamint sajátos, a görög tragédiához fűződő színházi viszonyából. Szophoklész Aiasz c. drámája valószínűsíthetően a szerző első bemutatott tragédiája volt, ami kifejezetten a trójai mondakörhöz kapcsolódik.
A történet szerint Achilleusz halála után eldöntendő kérdéssé válik fegyvereinek átruházása, ez a vita azonban Odüsszeusz és Aiasz között dőlt el, de mivel a görögök nem tudtak választani kettejük között, a trójai foglyokat kérdezték meg, melyiküket tartják önmagukra nézve félelmetesebbnek. A rabok Odüsszeuszt nevezték meg, a görögök vezérei pedig, Agamemnón és Menelaosz elfogadták az ítéletet. Aiasz a vereségbe nem tudott beletörődni: elhatározta, hogy megöli a két vezért Odüsszeusszal együtt. Ennek megakadályozására Pallasz Athéné ’átkot’ bocsájtott Aiaszra, aminek következtében fegyvert ragad és különböző állatokat: marhákat, bárányokat mészárol le, kikötözi, lefejezi, kibelezi őket. Annak tudatában teszi mindezt, hogy a katonai vezetőkkel teszi ugyanezt, ám ez csak képzelgés számára. Az őrület folyamán azonban észhez tér és ráeszmél szégyenteljes tettére, miközben vérben ázva meglátja saját arcképét a kardjában, majd szégyenében végez önmagával is.
Terzopulosz a történetnek azon momentumára összepontosít, amikor a szörnyűséges mészárlást Aiasz elköveti. A színházi tér egy abszolút üres, szegény-színházi teret jelenít meg egy furcsa, keresztben elhelyezett „tábla” segítségével. A sötét nyitány a mindenkori ’kar’ nevetésével indul, ami hosszasan sírásba torkollik, három színész jeleníti meg egyszerre a kar epikus meséjét, valamint Aiasz vívódását. A háromfelé osztott színházi tér három különböző hangsúlyú mesét emel be, amelyben megtudjuk, mit is tett a barmokkal Aiasz. Ugyanaz a mese háromszor, de mindhárom különbözőképpen elmondva. A világítás folyamatosan változó hangsúlyossága különböző újabb tereket nyit meg. A középen elhelyezett szinte sakktáblaszerű rendszer a történetben való előrejutást jelzi, amin a színészek folyamatosan ugrálnak előre.
Az elmesélt történet stilizálva van a három színész által, amely túlzó játékot és szimbolikus tér- és kellék-használatot eredményez, ami jól visszahozza az ókori tragédiák játszási módját. A kar által elmondott történetben hangsúlyt kap ismétlődően a „nevetés és sírás” attribútuma, valamint Aiasz „rohanás és gyilkolás” jeligével ellátott tett-sorozata. A nevetés és a sírás egyrészt az ókori görög tragédiák tipikus alapszintű színész játék-eszköze, amit maszkokkal jeleztek sokszor, másrészt a drámából vett szövegre reagál, hogy az istenek csak a nevetés és a sírás képessége által ismernek fel minket.
A színészi játék kiegyensúlyozott és feszes volt, a három szereplő rendkívüli színészi fizikummal és tartással alakította és vitte a hátán az előadást, szinte minden kellék nélkül, kizárólag hanggal, mozgással és verbalitással.
Az 55 percben előadott „őrület” egyfajta szimbolikus kibontása volt az őrültség folyamatának. Terzopulosz szimbolikus teret hozott létre arra, hogy a leginkább kitudja fejezni az őrület folyamatát, egyfajta definíciót kaptunk mi nézők erre vonatkozóan. A kérdés és válasz nélküli sírás, nevetés, fizikai akciók, önmagunkhoz való beszéd, a semmiről való kérdezés és a létezés problematikája egyfajta kivetítését adta az őrületnek. A nálunk még egyelőre idegen színházi környezet és nyelv, amit Terzopulosz csak rituális színháznak hív, kicsit próbára tette a nézők figyelmét, kitartását és kíváncsiságát. Én magam azt gondolom a stilizált és ritualizált színházi nyelv tökéletesen emelte be a görög tragédiák világát, az még csak hab a tortán, hogy a görög nyelvű előadás épp ezért autentikus is tudott maradni. Egy eredeti görög drámát láttunk Görögországból.
A MITEM (Madách Imre Nemzetközi Színházi Talákozó) keretében 2021.október 9-én mutatta be Theodórosz Terzopulosz görög rendező Szophoklész Aiasz c. drámájának feldolgozását a Nemzeti Színházban.
Színészek :Taszosz Dimasz, Meletisz Iliasz, Szavvasz Sztrumbosz
Színpadi kompozíció, díszlet– és
jelmeztervező: Theodórosz Terzopulosz
Fények: Theodórosz Terzopulosz , Kosztandinosz Bethanisz
Technikai menedzser: Kosztandinosz Bethanisz
Ügyelő: Haralambosz Terzopulosz
Színpadi asszisztens: Dimitrisz Terzopulosz
Gyártásvezető, feliratok: Maria Vogiatzi
Fotók: Johanna Weber
Rendező: Theodórosz Terzopulosz
