Laikosz Agonasz 4. rész
A Laikosz Agonasz 27 éven keresztül fontos szerepet játszott a magyarországi görögség életében. Tájékoztatott a görögországi eseményekről, foglalkozott az itt élő görögök mindennapi életével, gondjaival. A lap a görög közösség tagjai közötti kapcsolattartás egyik fő eszköze is volt.
A Görög Intézet, a Magyarországi Görögök Kutatóintézetének jogutódjaként foglalkozni kíván a Laikosz Agonasz c. újság feldolgozásával. Ebben együttműködő partnere a Cafe Hellas közösségi csoport, illetve annak két szerkesztője, Szidiropulosz Vaszilisz és Agárdi Bendegúz Szpírosz.
Folytatjuk a cikkek közlését: az ősz folyamán vidéki városok életét és közösségeit mutatjuk be. Nagyon kevés információ van azokról a kisebb vidéki görög közösségekről, amelyeket néhány görög család alkotott. Ilyen kis közösségek éltek több városban is, és a mai napig megtalálhatjuk a nyomait az egykori görög családoknak. Több vidéki közösség évtizedekre elszigetelődött a görög közösségtől, a központi rendezvényektől. Ilyen volt Vác, Szolnok, Debrecen és Nyíregyháza is. Ezúttal a váci görög közösséget mutatjuk be a Laikosz Agonasz képein keresztül.
Az ötvenes évek elején sürgetővé vált a cementgyártó-kapacitás bővítése, és egy új cementgyár helyszínéül Vácot jelölték ki. Az új cementmű megépítése azért vált kulcsfontosságúvá, mert a 15 éves lakásépítési program teljesítése, valamint az üzemi és termelőszövetkezeti építkezések meggyorsítása az addigi erőforrásokkal nem volt lehetséges. Az 1959 nyarán megkezdett építkezés 1962-re fejeződött be, a termelés 1963-ban indult be. Az új gyárba elsősorban Vác környékéről toboroztak embereket, később már az ország minden tájáról érkeztek a dolgozók. A beruházás fontos részét képezte az a három lakótelep, amelyeket még az ötvenes évek végén kezdtek felhúzni. A fiatal munkások számára ezek az ingyenes lakások jelentették az igazi vonzerőt. A Laikosz Agonasz 1965 áprilisában a megnyitás óta eltelt két év termelési adatait sorolva büszkén jegyzi meg, hogy a Dunai Cement- és Mészmű (DCM) sikereiből kiveszik részüket azok a görög munkások is, akiket az új gyár nyújtotta lehetőségek vonzottak a városba. Hét család érkezett 1962-ben Vácra: Oszenarisz Kosztasz, Papadopulosz Hrisztosz, Mangosz Vaszilisz, Sztavrosz Janisz, Csokrisz Vaszilisz, Taszosz Lukasz, Sztavru Lazarosz. Utóbbi kivételével mindannyian fiatal házasok voltak, az Oszenarisz-házaspártól eltekintve pedig mindenhol a férj görög, a feleség magyar volt. A Laikosz Agonasz tudósítása külön kiemeli a fiatalok jó sorát, amelyet a városba költözésük óta eltelt három évben értek el. A korszakra jellemzően óriási presztízst jelentett, hogy mindegyik családnak televíziója is volt. A munkában is kiemelkedően teljesítettek. A Laikosz Agonasz 1966 augusztusában ismét foglalkozott a kis vidéki csoport tagjaival. Mindannyian a Deákvár lakótelep új lakásaiban éltek. A fiatal technikusok a cementgyár gépeinek karbantartó és javító műhelyében dolgoznak, Taszosz Lukasz azonban a műszakbeosztás miatt ekkor már a Könnyűgépgyárban dolgozott. A kis váci csoport a nyolcvanas évek elejéig még valamennyire kötődött a magyarországi görög emigránsok központi egyesületéhez, de az 1980-as években szinte minden kapcsolat megszakadt. Majdnem három évtized szünet után, 2010-ben Agárdi Bendegúz Szpírosz és Mandzurakisz Szarandisz vették fel a kapcsolatot a váci görög családokkal, és kezdeményezték a helyi görög nemzetiségi önkormányzat megalakítását. Azóta az ott élő görög családoknak ismét élő kapcsolatuk van a görög közösséggel, részt vesznek a központi rendezvényeken és fellendült a váci görög kulturális programkínálat is. A cementgyár egykori dolgozóinak leszármazottjai mellett Vácra és környékére az elmúlt évtizedben további görög családok is költöztek, akik szintén bekapcsolódtak a közösség életébe. A Váci Görög Nemzetiségi Önkormányzat immáron harmadik ciklusában képviseli a város és környékének görög származású lakóit, segíti őket identitásuk ápolásában.
