Az Almák indul az Oscar-díjért!


Az Almák című film képviseli Görögországot az Oscar-díj legjobb külföldi játékfilmért folyó versenyében, 2021-ben. Christos Nikou filmrendező ezzel a filmmel debütált, a film társproducere pedig nem más, mint Cate Blanchet, aki a finanszírozásba is beszállt.

„Mennyire szelektív az emlékezetünk? Emlékszünk arra, amit tapasztaltunk, vagy amire úgy döntöttünk, hogy emlékezünk? Elfelejthetjük azokat a dolgokat, amelyek fájnak nekünk? Lehet, hogy legbelül nem akarjuk elfelejteni a fájdalmas élményeket, mert nélkülük elveszítenénk valódi lényünket? Lehet, hogy valójában azoknak a dolgoknak az összessége vagyunk, amelyeket nem felejtünk el?” – Ezeket a kérdéseket az elsőfilmes rendező, Christos Nikou tette fel debütáló filmje kapcsán.

A film az emberi kapcsolatokat az emlékek és az emlékezetkiesés mezsgyéjén vizsgálja. A főhős ugyanis egy amnéziát okozó új járvány áldozatává válik, így a férfi új életprogramba kezd. Célja egy új élet felépítése, az új emlékeket pedig – hogy a képek és az emlékek minél valódibbak, létezőbbek legyenek – egy Polaroid kamerával örökíti meg. A történet során megismerkedik egy ugyancsak az amnéziában szenvedő nővel, így az új élet, az új emlékek és tapasztalatok építése kapcsolati szinten is feladja a leckét. A forgatókönyvet is jegyző Christos Nikou egy rejtélyes, szürreális mozit forgatott, amely a memória, az emlékek által alkotott belső valóságról és identitáskeresésről szól.

A film már túl van az első nemzetközi bemutatón, a 77. Velencei Filmfesztiválon ugyanis a versenyen kívüli Horizons szekció nyitófilmjeként mutatkozott be, amely az új utakat és trendeket kereső bemutatkozó filmesek szemléje.

Bár a Covid- járvány idején különösen aktuális a film, Nikou már közel egy évtizede dédelgette magában a történetet, amelyet édesapja halála ihletett. Azóta vette fejébe, hogy megvizsgálja az emberi elme és az emlékezet működését, illetve azt, hogy miként viszonyulunk a tapasztalatokhoz és a kapcsolatokhoz, mivel ő maga is próbálta elnyomni életének ebből az időszakából származó nehéz emlékeket. A film képi világa hasonlít a régi Polaroid képekre, utalva arra az időre, amikor az értékes emlékeket fizikai valójukban, filmeken és kézzelfogható képeken dokumentálták.

A kritikusok a filmet az úgynevezett „Greek Weird Wave”, azaz a „Furcsa Görög Újhullám” sorába illesztik, amelynek jellemzői az abszurd párbeszédek és az elszigetelt, magányos főhősök, akik szinte kikapcsolják az elméjükből az őket körülvevő világot.

Megosztás:

További bejegyzések

Skip to content