Delphi – „a világ köldöke”
Görögországban számos csoda van, de legfőképpen a mai napig fennmaradt épületek és emlékművek azok, melyek az ország védjegyéül szolgálnak. Vannak azonban a láthatatlan ikonok, a szájhagyomány útján terjedő, hamisítatlan görög jelképek; a mítoszok és legendák, amelyek őseink életének mozgatórugói voltak. Egy olyan világ, melyben a hit állt mindenek felett, ahol a természetfeletti erőknek különleges hatalmuk volt. Helyénvaló-e azonban a múlt idő?
Az Akropolisz után Delphi a legnépszerűbb célpont mindazoknak, akik az ókori világ tündöklését akarják felfedezni. Mindenki hallott már róla, aki teheti, pedig beiktatja az útitervébe. Sokan azonban csupán azért látogatnak el ide, mert olyan „kötelező” látványosságnak tekintik, amit vétek lenne kihagyni. Azt azonban már kevesebben tudják ideérkezésük előtt, hogy Delphinek különleges jelentése van. Hogy több, mint egy újabb, antik romokkal teli archeológiai terület, hiszen sok száz, ezer évvel ezelőtt ezt a helyet az ismert világ középpontjának tartották, a világ köldökének, ahol a menny és a föld találkozik, ahol az ember a legközelebb van Istenhez.
Rengeteg ember elzarándokolt ide, vállalva a hegyen-völgyön át vezető utat és minden nehézséget, ami ezzel együtt járt. Kezdetben Gaiához, a földanyához, majd Themiszhez, Demeterhez és Poszeidonhoz fohászkodtak, mígnem Apollón lett az orákulumok és a hely védőszentje. Azt is viszonylag kevesen tudják, hogy Kr. e. 776-tól kezdődően négyévente itt rendezték meg a pánhellén Pythian játékokat, mely a modern olimpia előfutára volt.
Hogy miért volt Delphi olyan különleges több ezer évvel ezelőtt, mit adott az embereknek, amit más szentnek tartott hely nem? A válasz az orákulumokban rejlik. Azokban a papnőkben, akik kapcsolatot létesítettek Apollónnal, hogy a számukra feltett kérdést megválaszolják és tanácsot adjanak.
Delphi központja az Apollón-szentély, mely a hegyoldal déli csúcsán helyezkedik el, ez Pythia, vagyis a papnő otthona volt. Innen közvetítette az igét, amit a papok leírtak, majd lefordítottak az embereknek. A legenda szerint, mikor a papnő kapcsolatba lépett Apollónnal, füst szállt fel, melytől transzba esett, engedve magából Apollónt beszélni maga helyett. A templom ugyan tűz martaléka lett a negyedik században, de később újraépítették, és belevésték a régebben is ott tündöklő mondatokat: „Ismerd meg önmagad!”, „Cselekedj mértékkel!” és „Vigyázz, mit ígérsz!”, melyek az orákulum tanácsai voltak.
Innen nem messze találjuk a színházat, és azt a stadiont, mely az ország legjobb állapotban fennmaradt ilyen létesítménye.
Az ún. Szent Úton végigsétálva, amelyet kincstárak és emlékművek öveznek, gondoljunk vissza a régi időkre, mikor ez az út ajándékokkal volt elárasztva; aki győztes csatát vívott, adománnyal látogatott el ide, hogy megköszönje Apollónnak a győzelmet.
Utunk innen a Pronaia Athéna templomhoz vezet, mely Marmaria néven is ismert. Ez Delphi ikonikus épülete, a legtöbb képeslapon visszaköszön. Ennek oka valószínűleg az építéséhez használt márvány színe, vagy kör alapja, mely eltér a legtöbb görög templom alaprajzától. Hogy pontosan mi volt a templom célja, és milyen szertartásokat tartottak benne, a mai napig ismeretlen. A templom mögött találjuk a Paliastrát, ahol a Pythian játékokon részt vevő atléták edzettek, hogy négyévente tisztelegjenek Apollón Python felett aratott győzelme előtt. A Castelian forrás évezredek óta itt csordogál; az ideérkező zarándokok itt mosdottak meg, mielőtt az orákulum elé léptek.
Érdemes betérni a közelben fekvő Delphi falucskába, mely meglehetősen nagy turistaforgalmat bonyolít le, jó pár szállodával várja a messze földről érkezőket. Nemcsak ajándéktárgyakat szerezhetünk itt be, de könnyen fel is frissülhetünk.
Ha Delphibe utazunk, tegyük azt nyitott szívvel és elmével! Ne csak ókori romokat lássunk, egy letűnt kor emlékeit nézegessük, hanem próbáljuk átérezni a helyet! Gondoljunk a több ezer évvel ezelőtt ide zarándokoló őseinkre, akik a jósnő tanácsáért képesek voltak több száz km-t megtenni és minden nehézséget legyőzni csak azért, hogy a kérdéseikre választ kapjanak.
Ha hitünk elég erős ahhoz, hogy meggyőzzön ezen dolgok valóságosságáról, feltehetjük magunknak a kérdést: lehet, hogy Apollón most is beszél az itt sétálókhoz, csak mi, a 20-21. század gyermekei elvesztettük a hallás képességét? Ha itt járunk, tárjuk ki a szívünket és engedjük szabadjára az elménket; talán csak ennyi kell, hogy meghalljuk a hangot, amely évszázadokig bölcs tanácsokkal látta el az emberiséget!
A cikk az Egri Görög Önkormányzat, a Kalimera Eger blog és a szerző engedélyével jelenik meg az oldalon.
Forrás: https://kalimeraeger.blog.hu/2018/01/10/delphi_a_vilag_koldoke
