“Született” 1950. május 6-án – az első kapavágás Beloianniszban

Boldog születésnapot Beloiannisz község! 70 éves lett –korábbi nevén- Görögfalva, amelyet a maiak Belonak becéznek. Tisztelegjünk apáink,nagyapáink előtt,akik felépítették a falut a görög menekültek számára,otthont és békét teremtve számukra! Emlékezzünk anyáinkra, nagyanyáinkra is, akik árváknak nyújtottak menedéket , szüleinkre,akik családot alapítottak! Köszönjük mindenkinek,akik átérezték honfitársaink sorsát és segítséget nyújtottak a rászorulóknak.  Ezekben a napokban sok házban –és nem csak a faluban- emlékeznek majd rájuk. Ahogy én is teszem. Itthon gyújtom meg a gyertyát apámért,aki részt vett az építkezésben, nagybátyámért, aki 10 évig élt a faluban,majd visszatért Görögországba ,anyámért,aki minden hétvégét a faluban töltött,hogy beteg szüleit ápolja, és nem utolsósorban nagyszüleimért,  akik hosszú utat tettek meg Szmirnától Beloianniszig,ahol végülis végső nyugalomra leltek.(G.A.)

Ziszisz Vlahopulosz, a mai görög közösség megbecsült tagja, Beloiannisz volt polgármestere emlékezik vissza az első kapavágásra.

A Il. világháború befejezése után alig néhány hónappal, polgárháború kezdődött Görögországban. Az 1946 márciusától 1949 augusztus 29-éig tartó véres polgárháborúban több mint 150 ezren haltak meg, és közel 120 ezer ember emigrációra kényszerült szerte a világban. Háromezer gyermek vonaton és mintegy 7000 görög (köztük nagyon sok polgári lakos) menekült érkezett 1948-49-ben Magyarországra. Ahogy számuk emelkedett, elhelyezésük, ellátásuk egyre több gondot és egész sor problémát vetett fel. A nagy tömegben érkezett görög menekülteket egy községben, illetve városban elhelyezni, lakáshoz juttatni nem lehetett. Itteni tartózkodásunk várható időtartama sem volt ismeretes. Az említett okok és szempontok amellett szóltak, hogy legcélszerűbb megoldás az lenne, ha  a menekültek részére egy új település létesül. Magyarország vezetése nagyon hamar meghozta a döntést 1950 márciusában arról, hogy egy falut építenek állami pénzből. Problémát okozott a helyszín. Komoly eredményként hamar döntés született: Ercsi szomszédságában, közel a vasúthoz adva volt egy alkalmas sík terület. Az egykori Iváncsa-Ferencmajor vasútállómáshoz közel fekvő Ferencmajorban 1950. május 6-tól nagyarányú építkezések bontakoztak ki, és hamarosan közel 2000 építőmunkás dolgozott itt.

 Az épületek tervezését a Középület-tervező Vállalat készítette. Az építkezési költség előirányzata- az 1950. március 29-n készült tervezet szerint -10.959.600 forint volt. Négy építőipari vállalat munkáját, mint generálkivitelező, a Lágymányosi Építőipari Vállalat koordinálta. Május 15-től kb. 100 -150 görög kapcsolódott be (szabályosan, rendes felvétellel) a munkákba. A munkálatok idején Ercsiben laktak a cukorgyári munkásszálláson, és kisvasúton hozták őket a munkaterületre, nap mint nap. Hétvégeken, a Budapesten élő görögök is bekapcsolódtak az építkezésbe, és társadalmi munkában segítettek, amiben csak lehetett. Hat hónappal később már menekültek százai kaptak lakást Görögfalván —így nevezték 1952. ápr. 3-ig a települést- az újonnan épült családi-és sorházakban. A lakásokat a menekültek tisztán, kívül- belül fehérre meszelve, szerényen bebútorozva kapták meg. A lakásokhoz 450-1100 négyzetméteres kert is tartozott. A lakóházakkal egyidőben készült el a közkonyha, sütöde, kultúrház, 1951 nyarára elkészült az iskola, óvoda, bölcsőde, az emeletes klubház, a vegyesbolt (Népbolt). Görögfalu az akkori idők legmodernebb települése volt: minden házban bent volt a villany, az összes intézményben és középületben bent volt a víz- és szennyvízcsatorna. Közkutakkal látták el az utcákat. Így indult az élet a Görögfalván. Nikosz Beloiannisz, a görög kommunista mozgalom jelentős alakjának nevét, három nappal kivégzése után,1952. április 3-án vette fel az akkor 1850 fős település.