Szakulisz Nikosz: “A csodatevő görögországi magyarok és én” – könyvbemutató

Szeptember 17-én mutatták be Athénban, az 52. Könyvfesztiválon Szakulisz Nikosz könyvét, amely a “A csodatevő görögországi magyarok és én” címet viseli.

A szerző 12 éves korában, 1949-ben került Magyarországra a görög polgárháború gyermekmenekültjeivel. Sorsa lényegesen különbözött a többi menekült gyermekétől, hiszen szülei nem voltak partizánok, falujának gyermekeit akaratuk ellenére hozták el a vasfüggöny országaiba. Talán ennek is köszönhető, hogy 1957-ben, édesanyja kérésére visszatérhetett Görögországba. Ott azonban mindenkit, aki a szocialista blokkból érkezett, gyanús elemként kezeltek. Szakulisz Nikoszt is gyanús elemként Athénba rendelték kihallgatásra. Két hónapot töltött a fővárosban, ahol az újságok címlapjáról megtudta, hogy az Olimpiakosz labdarúgó-csapatának magyar edzője van Kemény Tibor személyében. Addig csak egy idős magyar öregúr volt a tolmács, aki évtizedek óta Athénban élt, de ő már nem tudta ezt a feladatot megfelelően ellátni, így lett az új tolmács a Magyarországról visszatért fiatalember.

Tolmácsként a görög bajnokcsapat tagja lett mind az Olimpiakosz Pireusszal (edző: Kemény Tibor, Bukovi Márton), mind az AEK Athénnel (edző: Csaknády Jenő), mind pedig a Panathinaikosszal (edző: Puskás Ferenc). Ilyen rekordot semelyik játékos vagy edző nem tud felmutatni. Mindhárom csapat egykori játékosaival a mai napig kiváló kapcsolatot ápol. Az azóta már elhunyt edzőkkel is baráti viszonya volt, különösen igaz ez Puskás Ferencre, akivel már-már családtagként tekintettek egymásra. Nemcsak labdarúgó-edzőkkel dolgozott, tolmácsa volt atlétika-, vízilabda- és birkózóedzőknek egyaránt.

A könyvbemutatón Manikasz Todorisz sportújságíró hangsúlyozta: “A könyv két olyan ország sportkapcsolatait mutatja be, amelyek a korszak két különböző politikai blokkjához tartoztak. Ennek ellenére több évtizedes együttműködés alakult ki a két nép között a sport területén, ami egyáltalán nem a véletlen műve. Amikor az atlétikaválogatott magyar edzőjét néztük gyermekkorunkban (Szymiczek Ottó – a szerk.), nem kötöttük össze személyét Bukovival vagy Puskással, de ma már látjuk, hogy ez nem volt véletlen. A könyv legfontosabb értéke, hogy dokumentálja két ország együttműködését a sport területén egy hidegháborús időszakban.

“Fronimidisz Jannisz, az Olimpiakosz egykori hálóőre csodálattal beszélt a magyar szakemberekről. “A magyar edzők nemcsak értették szakmájukat, de azt mindig egy lépéssel előrébb is akarták vinni, fejleszteni akarták.” De nemcsak a szakmájukban voltak példaképek. “Megtanítottak minket sportemberként viselkedni” – tette hozzá Fronimidisz. A bemutatón további egykori labdarúgók is beszéltek a korszak labdarúgásáról, illetve Szakuliszhoz fűződő harmonikus, baráti viszonyukról.

A BELLE ÉPOQUE kiadó képviselője egyenesen “magyar iskolának” nevezte az 1950-1970-es évtizedekben Görögországban dolgozó magyar edzők munkáját. Többségük egyébként az 1920-as, 1930-as években aktív labdarúgó volt. A második világháború előtti időszakban Európa-szerte egyaránt keresettek voltak a magyar játékosok és edzők, Magyarország kiemelkedő labdarúgó-nemzet volt. Görögország és Ciprus válogattjának egyaránt ült magyar szakember a kispadján Künsztler József személyében. A görög-magyar és ciprusi-magyar labdarúgó-kapcsolatokról a Görög Intézet 2024. november 14-én sporttörténeti konferenciát szervez a Hidegkuti Nándor Stadionban.

Agárdi B. Szpírosz, a Görög Intézet igazgatójának helyszíni tudósítása Athénból.Fotó: Agárdi B. Szp.

Στις 17 Σεπτεμβρίου παρουσιάστηκε στο 52ο Φεστιβάλ Βιβλίου στην Αθήνα το βιβλίο του Νίκου Σακούλη με τίτλο : «Οι μαγικοί Μαγυάροι της Ελλάδας και εγώ». Ο συγγραφέας ήρθε στην Ουγγαρία σε ηλικία 12 ετών, το 1949, μαζί με άλλα προσφυγόπουλα του Εμφυλίου. Η μοίρα του διέφερε σημαντικά από τα παιδιά των άλλων προσφύγων, καθώς οι γονείς του δεν ήταν κομματικοί, τα παιδιά του χωριού του μεταφέρθηκαν στις χώρες του ¨Σιδηρούν Παραπετάσματος¨ παρά την θέλησή τους. Ίσως αυτός είναι και ο λόγος που μπόρεσε να επιστρέψει στην Ελλάδα το 1957, μετά από αίτημα της μητέρας του. Εκεί, όμως, όλοι όσοι προέρχονταν από το σοσιαλιστικό μπλοκ αντιμετωπίζονταν ως ύποπτοι. Ο Νίκος Σακούλης οδηγήθηκε στην Αθήνα στην Aσφάλεια για ανάκριση ως ύποπτος. Πέρασε δύο μήνες στην πρωτεύουσα, όπου έμαθε από τα πρωτοσέλιδα των εφημερίδων ότι η ποδοσφαιρική ομάδα του Ολυμπιακού είχε έναν Ούγγρο προπονητή τον Τίμπορ Κεμίνι. Μέχρι τότε, ο διερμηνέας του, ήταν μόνο ένας ηλικιωμένος Ούγγρος που ζούσε στην Αθήνα για δεκαετίες, αλλά δεν μπορούσε πλέον να εκτελέσει σωστά τα καθήκοντα του, οπότε νέος διερμηνέας έγινε ο νεαρός που είχε επιστρέψει από την Ουγγαρία.Ως διερμηνέας εργάσθηκε σε διάφορες ελληνικές ομάδες όπως τον Ολυμπιακό Πειραιώς (προπονητής: Tibor Kemény, Márton Bukovi), την ΑΕΚ Αθηνών (προπονητής: Jenő Csaknády) και τον Παναθηναϊκό (προπονητής: Ferenc Puskás). Κανένας παίκτης ή προπονητής δεν μπορεί να επιδείξει τέτοιο ρεκόρ. Διατηρεί άριστες σχέσεις με τους πρώην παίκτες και των τριών ομάδων μέχρι σήμερα. Είχε επίσης φιλικές σχέσεις με προπονητές που έκτοτε έχουν φύγει από την ζωή, αυτό ισχύει ιδιαίτερα για τον Φέρεντς Πούσκας, τον οποίο θεωρούσε μέλος της οικογένειας του. Δεν συνεργάστηκε μόνο με προπονητές ποδοσφαίρου, ήταν επίσης διερμηνέας σε Ούγγρους προπονητές στίβου, υδατοσφαίρισης και πάλης που εργάσθηκαν κατά καιρούς στην Ελλάδα.Κατά την παρουσίαση του βιβλίου, ο αθλητικός δημοσιογράφος Θεόδωρος Μανίκας τόνισε : «Το βιβλίο παρουσιάζει τις αθλητικές σχέσεις δύο χωρών που ανήκαν σε δύο διαφορετικά πολιτικά μπλοκ της εποχής. Ωστόσο, κατά την διάρκεια των δεκαετιών αναπτύχθηκε μια καλή συνεργασία μεταξύ των δύο λαών στον τομέα του αθλητισμού. Στα παιδικά νας χρόνια όταν παρακολουθούσαμε τον Ούγγρο προπονητή στίβου όταν (Ottó Szymiczek – συντάκτης), δεν τον συσχετίζαμε με τον Bukovi ή τον Puskás, και σήμερα βλέπουμε πως αυτό καθόλου δεν ήταν σύμπτωση. Αυτή είναι η πιο σημαντική αξία του βιβλίου το ότι τεκμηριώνει την συνεργασία των δύο χωρών στον τομέα του αθλητισμού σε μια εποχή του Ψυχρού Πολέμου».Ο Γιάννης Φρονιμίδης, πρώην τερματοφύλακας του Ολυμπιακού, μίλησε με θαυμασμό για τους Ούγγρους. «Οι Ούγγροι προπονητές όχι μόνο καταλάβαιναν το επάγγελμά τους, αλλά πάντα ήθελαν να το κάνουν ένα βήμα παραπέρα και να το εξελίξουν». Υπήρξαν πρότυπα όχι μόνο στο επάγγελμά τους. «Μας έμαθαν να συμπεριφερόμαστε σαν αθλητές», πρόσθεσε ο Φρονιμίδης. Στην παρουσίαση μίλησαν και άλλοι πρώην ποδοσφαιριστές για το ποδόσφαιρο της εποχής και την αρμονική και φιλική σχέση τους με τον Νίκο Σακούλη. Ο εκπρόσωπος του εκδοτικού οίκου BELLE ÉPOQUE αποκάλεσε ευθέως το έργο των Ούγγρων προπονητών που εργάζονταν στην Ελλάδα τις δεκαετίες 1950-1970 «Ουγγρική σχολή». Οι περισσότεροι από αυτούς ήταν ενεργοί ποδοσφαιριστές τις δεκαετίες του 1920 και του 1930. Την περίοδο πριν από τον Β΄Παγκόσμιο Πόλεμο, οι Ούγγροι παίκτες και προπονητές ήταν περιζήτητοι σε όλη την Ευρώπη και η Ουγγαρία ήταν ένα εξαιρετικό ποδοσφαιρικό έθνος. Τόσο η Εθνική Ελλάδας όσο και η Εθνική Κύπρου είχαν έναν Ούγγρο ειδικό στον πάγκο τους στο πρόσωπο του József Künsztler. Στις 14 Νοεμβρίου 2024, το Ελληνικό Ινστιτούτο διοργανώνει ¨Συνέδριο Ιστορίας του Αθλητισμού για τις ελληνο-ουγγρικές και κυπρο-ουγγρικές ποδοσφαιρικές σχέσεις¨ στο γήπεδο της ΜΤΚ, Nándor Hidegkuti.