A rebetiko története


A „Ρεμπέτικο”- rebetiko (Τάσος Σχολέρης Ρεμπέτικη ανθολογία Α-Β-Γ) zene, vagy ahogyan gyakran emlegetik, a „görög blues”, a 20. század fordulójának görög társadalmában született meg. A műfaj eredete és fejlődése összefonódik a görög társadalom alsó rétegeivel, a városi munkásosztállyal, a bevándorlókkal és az alvilággal.

A „rebetiko” zene hangzásában és szövegében az emberek mindennapi életét, az örömeit, fájdalmát, a szerelmet és az elszigeteltséget fejezi ki.

Az első zenészek és dalszerzők a kikötővárosok és a városok éjszakai alakjai voltak, akik a kábítószer-függőség, a szerelmi bánat és az élet nehézségei között élték mindennapjaikat. A zenéjükben megjelenő szomorúság és melankólia gyakran összefonódott az ellenállás, és a szabadság eszméjével. Ezáltal a  „rebetiko” zene egyfajta szimbólummá vált a társadalmi feszültségeket és az elnyomás elleni küzdelmet jelképezte. Zenei fejlődése szorosan összekapcsolódott a városi kultúrával, és a kikötővárosok szabadosságával. Az 1920-as és 30-as években a kulturális találkozások, és az együttélés a különböző kultúrák között, gazdag és sokszínű zenét eredményezett. A görög, a török, az örmény és más kulturális elemek összeolvadása egy olyan zenei stílust teremtett, amely gazdag és érzelmekkel teli hangokkal és szövegekkel szólalt meg.

Pireuszi zenészek
Rebetes zenészek,
Η τέτρα του Πειραιά – A Pireuszi tetra, az első pireuszi rebetiko zenekar

A zenészek két különböző stílust alakítottak ki, az egyik a smyrnai, amelyet Törökországból hoztak, másik a rebetiko, amely Görögországban alakult ki. A kávéházak közül a Kafe-Amanban főleg smyrnai stílust játszottak, az Ouzerikben és Tavernákban, (hagyományos görög bárok) a rebetiko sílusú zene terjedt el. Ezek a helyszínek nemcsak a zenét szolgáltatták, hanem olyan közösségeket is teremtettek, amelyekben az emberek megoszthatták egymással örömeiket és bánataikat.

A „Ρεμπέτικο”-rebetiko zene nemcsak a múlt emlékét őrzi, hanem, azóta is fontos szerepet játszik a görög zenei életben és kulturális identitásában. A műfaj továbbra is inspirálja a zenészeket és az énekeseket, és folyamatosan újraértelmezi és továbbviszi ezt a zenei örökséget.

A műfaj kialakulása és korszakai

A műfaj kialakulásától kezdve számos változás és újítás történt, amelyek tükrözték a görög társadalom és kultúra változásait. Az első korszak az 1920-as években kezdődött, amikor a görög városokban és kikötővárosokban élő munkásosztály kezdte el megalkotni a saját zenei stílusát. A műfaj kezdetben az alvilági élethez és a szegénységhez kapcsolódott, a dalok szövegei a kábítószer-használatról, a szerelmi bánatról és az elszigeteltségről szóltak.

Az 1920-as évek végén kezdték használni a bouzouki hangszert……..

Ανέστης Δελιάς: Σούρα και μαστούρα – (1936)

Όταν μπουκάρω στον τεκέ, τον αργιλέ τσακώνω

Και με τα φυλλοκάρδια μου τραβώ, τον ξελιγώνω

Του ντεκετζή ξηγήθηκα να τον ξαναπατήσει

Κατά κακή μου σύμπτωση σώθηκε το χασίσι

Και ξεμπουκάρω απ’ τον τεκέ, μες στην ταβέρνα πάω

Δύο ποτηρίες εφετινό κάθομαι κοπανάω

Σούρας, τρελός, αν έγινα, κι έφυγα απ’ την ταβέρνα

Για το τσαρδί μου πάγαινα, είχα γίνει στην πένα

Ανέστης Δελιάς: Μες στης πόλης το χαμάμ  – (1935)

Μεσ’ στης Πόλης το χαμάμ, ένα χαρέμι κολυμπά,

μεσ’ στης Πόλης το χαμάμ, ένα χαρέμι κολυμπά

κι’αραπάδες το φυλάνε, στον Aλή Πασά το πάνε

κι’αραπάδες το φυλάνε, στον Aλή Πασά το πάνε.

Αργιλέδες να φουμάρει, με χασίσι τούρκικο,

αργιλέδες να φουμάρει, με χασίσι τούρκικο

και χανούμια να χορεύουν, τσιφτετέλι γύφτικο

και χανούμια να χορεύουν, τσιφτετέλι γύφτικο.

Az 1930-as években kezdődött el, ezt nevezzük a második korszaknak a rebetiko zene népszerűsége fokozatosan nőtt, és a műfaj szélesebb közönséghez jutott el. A műfaj népszerűsítésében jelentős szerepet játszott Markos Vamvakaris, Vassilis Tsitsanis és Roza Eskenazi. A folyamatos turnék, fellépések hozzájárultak ahhoz, hogy ez a zenei műfaj Görögországban és külföldön is széles körben elterjedjen.

Markos Vamvakaris

Μάρκος Βαμβακάρης- Άτακτη

Ήθελα να σ’ αντάμωνα, να σου ’λεγα καμπόσα,

κι αν δε σου γύριζα το νου, αχ… να μου ’κοβαν τη γλώσσα.

Vasilis Tsitsanis

Βασίλης Τσιτσάνης- Συννεφιασμένη Κυριακή  

Συννεφιασμένη Κυριακή, μοιάζεις με την καρδιά μου

που έχει πάντα συννεφιά, Χριστέ και Παναγιά μου.

Roza Eskenazi

Ρόζα Εσκενάζυ

Π. Τούντας-Δημητρούλα μου

Δημητρούλα μου, Θέλω απόψε να μεθύσω, Και με σένανε

Μερακλού μου να γλεντήσω, Έλα πάμε στην ραφήνα αλανιάρα μου

Που’χει ψάρια και ρετσίνα παιχνιδιάρα μου

Θα σου φέρω λατέρνα, Κάνε κέφι και κέρνα

Τα ναζάκια σου άσ’ τα, Με τη γάμπα σου σπάσ’ τα

Κι όλα εγώ τα σπασμένα, Τα πληρώνω για σένα

Roza Eskenazi és a zenészek

Az 1940-es éveket nevezik a rebetiko aranykorának. A második világháború és az azt követő politikai instabilitás ellenére a „Ρεμπέτικο”-rebetiko zene továbbra is virágzott, és a műfaj számos klasszikussá vált dal született ebben az időszakban. Például egy ilyen dal:

Όλοι οι ρεμπέτες του ντουνιά

„Όλοι οι ρεμπέτες του ντουνιά-  Rebetes a világban

Όλοι οι ρεμπέτες του ντουνιά,εμένα μ’ αγαπούνε

μόλις θα μ’ αντικρίσουνε, θυσία θα γενούνε”

A dal szövegét és zenéjét Markos Vamvakaris írta.

A görög filmipar fejlődésével számos filmzenét is készítettek ebben a stílusban. Egy ilyen alap mű a Rembetiko c. film. (rendezte: Kostas Ferris, 1983)

Az 1950-es években lassan kezdett hanyatlani ez a műfaj, más zenei stílusok, mint például a laika (az új népzene) kezdte el kiszorítani a zenei közéletből. A rebetes kiszorultak a zenei életből és nem tudtak a tavernákban játszani. Azonban nem tűnt el teljesen a rebetiko, számos fiatal zenész és énekes kezdte el újraértelmezni és újraéleszteni ezt a gazdag és érzelmekkel teli zenét. A rebetiko folyamatosan megtudott újulni, és fontos része maradt a görög identitásnak és kulturális örökségnek.

A következő generációból, Giakovidis Agathonas, Babis Gkolest emelném ki.

Giakovidis Agathonas
Babi Gholes

A Rebetiko- görög zenei stílus (https://www.ypaithros.gr/rempetiko-katalogo-aylis-politistikis-klironomias-unesco/) 2017-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségének a listájára. Kiemelték a dinamikus karakterét. Ez a zenei stílus a görögök kollektív emlékezetének és kulturális identitásának a részévé vált.  Ez a műfaj a városi populáris kultúrában a szegény és kiszolgáltatott társadalmi csoportok zenéjeként indult. A dalokat hallás után autodidakta módon adták tovább és a kikötői városok zenéje lett. Folyamatosan fejlődött és ma már a görögség minden társadalmi csoportja által ismert zenei stílussá vált.  Ma élő zenei hagyomány, erős művészi, szimbolikus és ideológiai karakterrel. A generációkon átívelő tudás-átadás, informális tanulási mód a mai napig fontos.

A zenei felvételek, a tömegtájékoztatás és a filmfelvételek közelmúltban való elterjedésével, nemcsak belföldön, hanem külföldön is népszerűvé vált. Az elmúlt évtizedekben egyre többet oktatják zeneiskolákban, konzervatóriumokban és egyetemeken, ami hozzájárult a további népszerűségéhez.   

Megosztás:

További bejegyzések

Skip to content