Papageorgiu Szteliosz kiállítása a Barabás Villában


Papageorgiu Szteliosz autodidakta képzőművész, 2022 őszén megrendezett „Parafrázis minden kép” című nagysikerű kiállítását követően újabb gyöngyszemeket mutatott be az érdeklődő közönségnek: a „Parafrázis minden kép 2.” tárlatot 2023. szeptember 6. és 27. között láthatták az érdeklődők a Barabás Villában. Az ünnepélyes megnyitón elhangzott Szkárosi Niké tavalyi kiállítás-megnyitójának szövege, amely részletesen bemutatja Papageorgiu Szteliosz életútját és művészetét.

https://gorogintezet.hu/kultura/2022/10/papageorgiu-szteliosz-kiallitasa-az-actorban/

A tavalyi bemutatót követően Papageorgiu Szteliosz nem akármilyen lendülettel folytatta az alkotást. Már a „Parafrázis minden kép” kiállítását megelőző két évben közel 80 képet készített. Most egy év alatt 35 képpel bővült a repertoárja, a teljes széria a „Parafrázis minden kép 2.” címet kapta.

A „Parafrázis minden kép”, illetve a „Parafrázis minden kép 2.” sorozat, ahogy a cím is sugallja, minden egyes képe egy parafrázis, egy történet, mely a művész saját, a korábbinál érettebb és érzékenyebb világát fedi fel számunkra. Papageorgiu Szteliosz mások által készített – szabadon elérhető – képek, festmények, rajzok, fotók részleteinek felhasználásával új világot, új történetet, új érzéseket, izgalmas víziókat teremt. A parafrázis során mások művét feldolgozza, átértelmezi, kiegészíti, azokból újat, egyedit alkot. 

Míg Papageorgiu Szteliosz korábban előszeretettel dolgozta fel kedvenc fotóművésze, Lois Greenfield fotográfiáit, addig a második sorozatban más kortárs alkotók (fotóművészek, grafikusok, festők) műveit használta fel, többek között Oleg Tchoubakov ukrán festőművész, Richard Bartlett angol festőművész, Lu Jianjun kínai festőművész, Anna Raczka cseh festőművész, Dorota Piotrowska lengyel festőművész, valamint Christian Tagliavini   olasz divatfotós alkotásait. 

Papageorgiu Szteliosz egyedi és különleges látásmódjával használja fel a kortárs műveket és ezek segítségével teremt új világot, nemcsak technikailag, hanem üzenetében, szimbolikájában is. Míg a felhasznált eredeti művek többségének mondanivalója jellemzően egyrétegű és egyféleképpen értelmezhető, csupán ábrázolnak (például egy divatfotó, egy állatot ábrázoló fénykép, egy arckép), addig Papageorgiu Szteliosz az egy rétegből több réteget képezve, művészi igénnyel alkot történeteket, mesél, lelket visz a műveibe. 

Az eredeti alkotások a téglák, de a házakat Papageorgiu Szteliosz tervezi meg és építi fel. Kézjegye egyedi: kivételes, művészi látásmódjának és magas színvonalú technikai tudásának ötvözetével varázsol, vizionál, jövendőt mond. Mesevilágot, látomásokat, érzéseket, transzcendentálist, spirituszt („lélek, szellem, tehetség”) és szerendipitást („véletlenszerű felfedezést”) tár elénk. 

Az elénk vetített látomások érzelmeket keltenek bennünk, óriási erejük, hogy mindannyiunkban másmilyet. A képeket nézve érzékelhetjük az alkotó saját érzelmeinek megjelenítését, ugyanakkor a befogadó saját érzelmeit, saját interpretációját is belevetítheti. Egy-egy kép többet, illetve mást és mást mondhat mindenki számára.

Papageorgiu Sztelioszt alkotása során intuíció, ihlet, flow vezérli, nem tudatosan dolgozik, szinte transzban készülnek képei. Az alapanyagokhoz effekteket válogat, rakosgat, belenyúl, rajzol, színez, fest, álmodik és érzi, amikor jó. Ez a belső iránytű a művészek sajátja. 

A második széria lélektani mondanivalóját tekintve nem marad el a korábbiétól, sőt. Papageorgiu Szteliosz töretlen lendülettel alkot, az idő jót tesz művészetének, látásmódjának: témái sokrétűbbé váltak, bátrabban nyúl alapstílusukat tekintve egymástól eltérő kortárs művészek alkotásaihoz, ezáltal új parafrázisai is messzebbre viszik, mélyebbre engedik, illetve magasabbra emelik a befogadót – kit-kit aktuális lelkiállapotának, egyéni érzékenységnek és ízlésének megfelelően. 

A „Parafrázis minden kép 2.” koncepcióját tekintve időutazás, a nézőt, azaz az „utazót” korokon, kultúrákon, világokon keresztül kalauzolja végig az alkotó.

Művészetének fő jellemzője és egyben stílusjegye a részletek finom elaborációján, a számítógéppel végzett aprólékos munka eredményén keresztül bemutatott több szintű történetiség. A képek leíró jellege mögött történetek, idősíkok és térdimenziók átívelése húzódnak meg. Az alkotó mindezt mozgáson (vagy éppen annak hiányán), kontrasztokon, a fénnyel való játékon és tudatos színhasználaton keresztül mutatja be. A korábbi sorozathoz képest itt is megjelenik a nő, a női szépség, amely továbbra is nagyon fontos az alkotó számára. 

Az idősíkokkal most is elegánsan játszik. A régi korok és az új korok szinkronicitásának kísérlete látható például a „Korokon át” című képen, ahol egy divatfotót és egy régi festményt hoz egy síkba és egy idősíkba, ami által megvalósul az időutazás. (A szinkronicitás egy rejtélyes esemény, amikor két vagy több dolog történik egyszerre, egymással összefüggésben, bár normál esetben ez lehetetlennek tűnne.) Az idő egységének, valamint körforgásának, az elmúlásnak, az újjászületésnek, és a különböző korok egymásutániságának megjelenítése már a „Parafrázis minden kép” sorozat motívumai között is megjelent.

Korokon át

Már korábban is gyakran jelenik meg Papageorgiu Szteliosz munkásságában a múlt, a jelen és a jövő együttes ábrázolása. A Parafrázis minden kép 2. sorozatban azonban ennél is tovább megy és már térben is nyit: térben (és időben) távoli kultúrák darabkáit rakja össze mozaikszerűen egy új valósággá. Jó példa erre a Lu Jianjun sorozat képei, ahol az időtállóság jelenik meg előttünk: az eredeti kép készülhetett volna 500 éve, 100 éve, vagy 5 napja is. Papageorgiu Szteliosz technikai bravúrral varázsolja el, színezi át, javítja fel az eredeti kínai fényképeket, melyek ezáltal „kortalan”, „időtlen”, izgalmas látomássá válnak.

Már a „Parafrázis minden kép” sorozatban is foglalkoztatta az alkotót az idő múlása. A második szériában is megjelenik az elmúlás, a halál témája. Az „Elvesztett kedves” című képen az időutazás dimenziókon át jelenik meg, a halál és az élet dimenzióiban. Papageorgiu Szteliosz jellemzően az aranyszínt használja azon képein, ahol elmúlást, halált, lelkeket, túlvilágot, öregséget jelenít meg. Vallja, hogy a múlt megszépül, ahogy öregszünk és a jó emlékek megerősödnek. Az arany számára az örökkévalóság színe, amelyet a görög és az egyiptomi kultúra is előszeretettel használt ábrázolásaihoz. 

Az elvesztett kedves

A „Szerelem anno” című kép eredeti alapanyaga egy festmény volt, ám azt az alkotó térhatású effektekkel bravúrosan varázsolja el, így válik az ókori stílusú kép szoborszerűvé. A képek hátterét minden esetben a művész álmodja meg, így teszi izgalmasabbá a történeteket. Művein visszatérő háttérmotívum a falevelek erezete, amely az élet szimbóluma az alkotó számára. 

Szerelem anno

Szintén izgalmas háttérmegoldás látható a „Gertrud” című képen, amely Richard Bartlett, brit művész képének parafrázisa: a tengerkék háttér tükrözéses technikával készült, ettől lesz szimmetrikus, mégis lélegzetelállító és nagyhatású.

Gertrud

A kontrasztok szerepe

Papageorgiu Szteliosz művészetének egyik központi eleme a kontrasztokkal, fényekkel, színekkel való játék. Az arcok kifejezőkészségének kontrasztja megfigyelhető az „Áldott állapotban” című képen: míg a várandós nő arcáról gyengédség sugárzik, addig a másik nő arckifejezése viszonylag semmitmondó. Az intenzív színek, illetve a testek pozíciójának kontrasztja jelenik meg a „Kontraszt”, illetve a „Merengők” című képen, amelyek szintén Bartlet műveinek parafrázisai.

Áldott állapotban

A „Megöregedve” című képéhez grafikát használ. Az idős arcok és a fiatalság kontrasztja mellett a képen a mai kor zenéjével, táncával, vitalitásával, életörömével és energiájával szemben megjelenik az öregség, a szomorúság, a gyengeség. A történetből felsejlik, hogy az idősek számára a fiatalok világa már idegen és talán nem is értik azt.  

A „Válófélben” című képen két elmosódott alak fordít egymásnak hátat, egy férfi és egy nő. A férfi-nő kontraszt, illetve a testek téri pozíciójának kontrasztja érzelmeket jelenítenek meg és érzelmeket keltenek bennünk. Megjelenítik továbbá az elmúló időt, amely visszatérő motívum Papageorgiu Szteliosz művészetében. Két ember, aki valaha szerette egymást, elhidegül, eltávolodik, elfordul egymástól, süt a szomorúság a képről. Az, hogy a kép színe rózsaszín, már önmagában kontrasztos, hiszen témája komor, szürke, nyomasztó. A háttéren itt is a falevelek erezetét alkalmazza az alkotó.

A mozgás motívuma 

„Hajak” című sorozatához Anna Raczka cseh festőművész alapanyagát használja fel. A női haj a csáberő szimbóluma az alkotó számára. Az eredeti képeken ábrázolt hajakat Papageorgiu Szteliosz számítógéppel vadítja meg, és így válnak a szimpla frizurák hajkoronákká, hajzuhatagokká, amelyek szinte mozgásban vannak a képeken.  

A „Bolond világ” című sorozatot áttételesen Bosch és Bruegel, 16. századi németalföldi festők ihlették. A groteszk képeket Dorota Piotrowska  lengyel festőnő készítette, Papageorgiu Szteliosz ezeket gyúrta egybe történetekké. A képeken érzékelteti, hogy bár a jelenkorban mindenki individuum, mindenkinek saját világa van és a saját buborékjában él, mégis mennyire össze vagyunk ragasztva, hálózva, tapadva, főként a technológia által, és így mind kicsit őrültek vagyunk, ahogy a világunk is az. 

A „Néptáncosok” című alkotás afrikai asszonyok képzetét is keltheti bennünk, bár a ruhájuk inkább európai, viktoriánus, szolgálólányos. A népi viseletnek a választott színe, hófehérsége ad egy bukét. Hogy éppen táncolnak, gyászolnak, vagy szolgálnak-e, a befogadó fantáziájára van bízva.

Állatmotívumok

A „Parafrázis minden kép 2.” egyik újítása, hogy az alkotó állatokat is szerepeltet a sorozat néhány képén, főként kutyákat, madarakat és halakat. Papageorgiu Szteliosz nagy állatvédő és állatbarát hírében áll, ezért szívesen választott néhány képéhez állatokat szerepeltető divatfotókat, fényképeket. A képeken az állati arckifejezés (úgy mind harag vagy duzzogás) nagyon emberi, és ez teszi a képeket egyedivé. Az ókori kultúrákban gyakran ruházták fel az állatokat emberi tulajdonságokkal, illetve gyakran ábrázoltak félig emberi-félig állati mitológiai alakokat, így ebből a szempontból a Harag című sorozat szintén tekinthető az idődimenziók összekapcsolásának, a mitológia egyes elemeinek modernkori újraértelmezésének.

A „Parafrázis minden kép 2.” tehát új koncepciót, új tematikát, új látásmódot képvisel, ugyanakkor a folytonosság jegyében megjelennek benne Papageorgiu Szteliosz művészi kézjegyei. A kiállítás képanyaga nem elválaszthatatlan a korábbi művektől, de mégis más, mégis több: új perspektívákat hoz be, más művészekkel dolgozik, továbblép, bátrabb improvizációkat, játékot, mesét jelenít meg, nem ismétli önmagát. Technikailag az alkotások még kidolgozottabbak, összetettebbek, érettebbek. 

Papageorgiu Szteliosz víziókat teremt, jövőbe lát, nem csak azt mutatja meg, ami van, hanem azt is, ami lesz. A hagyományos grafika és a modern technológia vívmányainak (mint a fotóművészet és a számítógépes grafika) különleges ötvözésével, képeinek mélylélektani mondanivalójával, üzenetével, és művészi értékével új, különleges stílust teremtett. 

A kiállítás a XII. kerületi Görög Nemzetiségi Önkormányzat, a Görög Intézet, a Váci Görög Nemzetiségi Önkormányzat és a Barabás Villa Galéria támogatásával valósult meg.

Végezetül elárulunk egy titkot: már készül a „Parafrázis minden kép 3.” sorozat, amely szintén továbblépést jelent a korábbiakhoz képest, de hogy miben és hogyan, azt remélhetőleg rövidesen elárulhatjuk…

Megosztás:

További bejegyzések

Skip to content