Találkozó az első görög diaszpóra leszármazottaival
A Görög Intézet vezetője, Agárdi Szpírosz Bendegúz és Koranisz Laokratisz, az Országgyűlés görög nemzetiségi szószólója a görög nemzeti ünnep 202. évfordulója előtt egy nappal találkozóra invitálta a régi görög diaszpóra általunk ismert, közöttünk élő leszármazottjait. Ezen görög családok az osztrák titkosrendőrség szigorú megfigyelése ellenére erkölcsileg és anyagilag is támogatták az 1821-ben kitört görög szabadságharcot, emellett azonban jelentősen hozzájárultak az általunk ma ismert Budapest kialakulásához, annak fejlődéséhez és polgárosodásához.
Az esemény fővédnöke volt id. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. A találkozót megtisztelte jelenlétével a Görög Nagykövetség képviseletében Tzanakaki Despina ügyvivő, aki a távollévő Apostolakis Emanouil nagykövetet helyettesítette, valamint Paisios Larentzakis püspök a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának képviseletében. Szintén jelen volt az eseményen Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes főtanácsadója, Batthyány-Schmidt Margó, a Magyar Batthyány Alapítvány és a Magyar Női Unió elnöke, valamint Bozona Irini, a Fővárosi Görög Önkormányzat elnöke, dr. Solti Dóra adjunktus, az ELTE BTK Újgörög Munkacsoportjának vezetője, valamint Görög Athéna és Szidiropulosz Archimédesz, a Görög Intézet korábbi vezetői.
A találkozó házigazdája volt Gloria von Berg Bárónő, akinek édesapja, Berg Tibor, annak első felesége, a görög származású Nákó Berta, valamint annak húga, Nákó Erzsébet aktívan támogatták a 2. világháborúban Raoul Wallenberg svéd diplomata embermentő tevékenységét. Az Úri utca 15. szám alatti ház svéd védettség alatt állt, és többek között menedéket nyújtott Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar orvosnak is. A két család embermentő tevékenységének a Görög Intézet 2021 novemberében állított emléktáblát a ház homlokzatán. Gloria von Bergnek édesapja első házasságából két fivére is volt. Közülük Berg György a Don-kanyarban lelte halálát, míg Berg Miklós utódok nélkül hunyt el Amerikában. A Nákó-család emlékének és örökségének magyarországi „őrlángja” így Gloria von Berg maradt. A Nákó-család ismert tagja volt Nákó Sándor fiumei kormányzó, Nákó Berta és Nákó Erzsébet édesapja, Berg Tibor apósa. A családalapító fivérek, Nákó Kristóf és Nákó Kirill a 18. század végén érkeztek Magyarországra. A Nákó-családnak két neves épülete volt Pesten. Az egyik a Váci utcában, a másik pedig a mai Széchenyi téren, a Gresham Palota helyén. Ezt nevezték a pesti Nákó-palotának. Nákó Mileva (1838-1926) Giulio Capece Zurlo grófhoz, San Marco hercegéhez ment feleségül, ezáltal a hercegnői rangot is viselhette. A hercegné Budapesten vásárolt egy három katasztrális holdnyi területet, a Bécsi út és a Szőlő utca között. Itt két egymástól független intézményt hozott létre. Előbb a Jó Pásztor Házat a hozzá tartozó templommal (jelenleg Szőlő utca, illetve Zápor utcai bejárattal), majd a gyógyíthatatlan betegek számára az Irgalom Házát. A házaspár végső nyughelye is itt található.
A találkozón részt vett a Manno-család képviseletében Manno Sándor. A családalapító Manno Demeter (1757-1815) a makedóniai Bitóliából (görögül: Monasztiri) származott. Fia, Manno István 1842-ben felvételt nyert a Pesti Polgári Kereskedelmi Testületbe nagykereskedőként. 1848. május 5-én osztálytanácsnoki rangban kinevezést nyert a Kereskedelmi Minisztériumban, majd Kossuth kinevezte a Kereskedelmi Bank igazgatójának. Kétszer volt Pest város képviselő-testületének tagja, közreműködött a pesti görög egyházközség életében is. Igazgatósági tagsága volt az Első Budai Gőzmalom Rt.-ben, a Királyi Egyetemi Nyomda Rt.-ben, az Első Magyar Általános Biztosító Rt.-ben és az Első Magyar Iparbank Rt.-ben. Alakja fellelhető Barabás Miklós „A Lánchíd alapkőletétele” című festményén is. A Manno-család fő otthona a Király utca 57. szám alatti ház volt, amelyen 2011 óta emléktábla őrzi a család emlékét annak kapcsán, hogy Manno István veje, Dumba Miklós, a neves bécsi kultúrmecénás e ház falai között hunyt el 1900-ban. Leszármazottai közül ükunokája, Manno Sándor az MTA SZTAKI fejlesztőmérnöke, míg szépunokája, Manno István magyar diplomata, aki jelenleg Novák Katalin köztársasági elnök asszony protokollfőnöke.
A Janitsáry-család képviseletében id. Janitsáry Iván és Janitsáry Lászlóné Olgyay Ildikó vettek részt. A család a görögországi Jannitsa városból származtak. Janitsáry Miklós (1778-1850) egyik megalapozója volt a magyarországi hajózásnak és gabonakereskedésnek. Janitsáry Sándor (1821-1904) 1868-tól 1901-ig rövid megszakításokkal képviselte a rékasi kerületet az országgyűlésben, melynek két ízben korelnöke volt. Mind Janitsáry Sándor, mind Janitsáry Szilárd (1825-1893) honvéd főhadnagyokként küzdöttek az 1848-49. évi szabadságharc csataterein. Janitsáry Iván (1869-1934) gyógyszerész volt, pirotechnikusként vált híressé. E család tagjának, Janitsáry Miklósnak jutott a szomorú feladat, hogy 1951. október 1-jén, mint a Budapesti Görögalapítású Görögkeleti Magyar Egyházközség főgondnoka, az Állami Egyházügyi Hivatal utasítására a feloszlatott egyházközség vagyonát – Sacelláry György gondnokkal együtt – átadja a Magyar Görögkeleti Egyházközségek Ideiglenes Főhatóságának. A két aláíró a jegyzőkönyvben leszögezte, hogy „az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjének kifejezett utasítására” cselekedtek. A leszármazottak között jogászok (dr. Janitsáry Iván) és orvos (dr. Janitsáry András) is található.
A Lyka-családot a találkozón Lantos-Lyka Antal képviselte. Lyka Demeter (1737-1819) is aláírta 1789-ben azt a kérvényt, melyet a pesti görögök és vlachok a Helytartótanácsnál saját templom építésére nyújtottak be. Felesége volt Gozsdu Julianna. Több gyermekük született, köztük Lyka Anasztáz (1800-1871), aki a családi sírboltot is építtette. Sikeres üzletember volt, bőrkereskedelemmel foglalkozott, később Pesten bőrgyárat alapított. Több ingatlant is vett a mai Belvárosban, többek között a Gerbeaud cukrászdának helyet adó épület is egykoron az ő palotája volt. Anasztáz fia, Lyka Demeter (1853-1938) földbirtokos lett, a Fejér megyei Pázmándon gazdálkodott. Országgyűlési képviselő volt, sírhelye Pázmándon található. Lyka Miklós (1858-1943) jogi egyetemet végzett, egy ideig Pest megye közigazgatási szolgálatában állt. Tevékenyen részt vett a pesti görög közösség életében, az egyházközség elnökhelyettese volt. Tagja volt a Magyar-Görög Kereskedelmi Kamarának. Patronálta a tudományos pályája elején álló, szintén görög származású Teleki Pált, Magyarország későbbi miniszterelnökét, aki mindig hálával gondolt rá. Lyka Miklós nagylelkű adománya tette lehetővé a Petőfi téri Görög templom restaurálását is 1930-ban. A Lyka-család másik ágából származott Lyka Károly (1869-1965) művészettörténész. Édesapja, Lyka János, nyitrai építész volt, ám fia Pesten született. A család származástudata szerint a görögkeleti Lyka-család lengyelországi-felvidéki ága katolizált. Lyka Károly művei nélkülözhetetlen forrásmunkák a 19-20. századi magyar művészet megismeréséhez. Festői tanulmányain kívül művészettörténetet és esztétikát hallgatott, továbbá a szépirodalmat, a filozófiát, a társadalmi tudományokat, a zenét és a szellemi élet több más ágazatát is kiválóan művelte. Kossuth Lajos halálakor Turinban tartózkodott, ekkoriban innen küldte számos levelét haza, Magyarországra. A Pesti Naplóba, a Budapesti Naplóba és az Új Időkbe írta népszerűsítő cikkeit. 1902-1918 között szerkesztette a Művészet című folyóiratot. 1914-től a budapesti képzőművészeti iskola tanáraként, majd 1921-1922-ben annak rektoraként tevékenykedett. Művészettörténészként Kossuth-díjat kapott. Szintén ezen Lyka-ághoz tartozott a Ferencváros kiváló labdarúgója Lyka Antal (Totó) és Lyka Rezső is.
A Malaky-családot Malaky Mihály, az FTC-alapító Malaky Mihály dédunokája képviselte a találkozón. A Malakyak a pesti görög egyházközség tagjai körébe tartoztak – a XIX. századtól kezdve egészen 1932-ig vannak erről adatok. A lelkes labdarúgó fiatalok közé tartozott a három görög Malaky-testvér: Malaky Mihály, Malaky János és Malaky Szilárd. A „Mester utcai fiatalok” a „Tizenegyek bandája” néven „váltak ismertté a környéken”: ezen „gyerekek képezték a magját a későbbi ferencvárosi sportnak”. Malaky Mihály (1878-1932) és Malaky János (1876-1922) labdarúgóként jelentős személyiségek voltak. Malaky Mihály 1902-ben az MLSZ titkára, 1919-1923 között alelnöke, míg 1924-ben társelnöke volt. Az MLSZ Választott Tanácsának tagja volt Malaky Mihály 1910-1918 között és testvére, Malaky János 1920-1922 között. A Malaky-fivéreket a Ferencvárosi Torna Club alapítói között tartják számon. Malaky Mihály az MLSZ létrehozásáról döntő gyűlésen is részt vett a Ferencváros színeiben. Az 1920-as években az FTC intézőjeként felügyelte az Üllői úti stadion építését. Testvére, Malaky János halála után az 1924-25. évi bajnokságban a hivatalos IV. osztályú nemzeti bajnokságban Malaky Jánosról nevezték el az egyik csoportot.
A találkozón a Muráty- és Sacelláry-családok képviseletében részt vett gróf széki Teleki Pál (1879-1941), Magyarország korábbi miniszterelnökének dédunokája, a Magyarországon élő gróf széki Teleki Aidan is. Muráty Panajot (1785-1843) az észak-görögországi Kozani városában született. Gyapjúkereskedéssel foglalkozott, 1822-ben már Pesten lakott. Tisztes vagyont halmozott fel, melynek örököséül unokaöccsét, Teleki Pál nagyapját, Muráty Konstantint (1813-1886) tette meg, akit Görögországból hozatott Magyarországra. Muráty Konstantin felesége a görög származású Sacelláry Mária (120-1900) volt. Leányuk, Muráty Irén (1852-1941) és gróf széki Teleki Géza házasságából született Magyarország későbbi miniszterelnöke gróf Teleki Pál. A Sacelláry-család is Kozaniból származott. Sacelláry Demeter 1776-ban még Kozaniban született. 1825. május 9-én lett pesti polgár, patrícius. Fia, Sacelláry György (1824-1898) több nyelven beszélő közéleti személyiség volt: 1861-ben és 1867-ben tagja volt a városi képviselő-testületnek, 1869-ben a Nemzeti Biztosítótársaság igazgatója volt. 1884. október 10-én nyert nemességet, ekkor kapta a székasi előnevet. A görög királyi Krisztus-rend lovagja, valamint a budapesti görög hitközség főgondnoka volt. Nővére, Sacelláry Mária volt Muráthy Konstantin felesége, leánya pedig az a Sacelláry Irén, aki a pezsgőgyáros budafoki Törley József felesége lett. Ifjabb Sacelláry György (1856-1940) országgyűlési képviselő, magyar királyi udvari tanácsos, az 1926-ban Budapesten megalapított Magyar-Görög Kereskedelmi Kamara, a Magyar Labdarúgó Szövetség (1916) és a Magyar Sí Szövetség elnöke is volt, a budapesti görög egyházközség tagja. Fia, Sacelláry György írta alá Janitsáry Miklóssal együtt a görög egyházközség részéről 1951. október 15-én azt az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, amelyben a Rákosi-rendszer Állami Egyházügyi Hivatala a görög egyházközséget megszüntette és vagyonát államosította.
A neves kecskeméti Pacsu-családot az eseményen Szalay Károly író, újságíró és unokája, Szalay Kornél képviselték. A kecskeméti görögök 1690 körül jelentek meg a városban, főként Sziatiszta és Kozani városokból származtak. A kecskeméti görög közösség a legnagyobb és leggazdagabb volt a vidéki görög közösségek között, annak köszönhetően, hogy a közösség kereskedői bekapcsolódtak az alföldi állatkereskedelembe. Pacsu Triandaphil a görög templom gondnoka volt 1824-29 között. Híres kecskeméti volt még Kozma Vazul pesti könyvkiadó is, akinek felesége szintén a Pacsu-családból származott. A Pacsuk leghíresebbike Pacsu Mihály (1845-1931) ügyvéd és bankelnök volt. Nevéhez fűződik a Népbank palotájának építése is. Ő volt Szalay Károly nagyanyjának, Pacsu Idának a bátyja.
Jelentős tokaji gyökerű görög család volt a Szerviczky, amelyet dr. Diószegi György Antal képviselt az eseményen. E görögkeleti vallású család eredeti görög vezetékneve a Papademosz volt, később a származási helyből, a görögországi Kozani mellett található Szervia városából változott a vezetéknév Szerviczkyre. A tokaji görög közösség legnagyobb támogatója volt Szerviczky György (1770-1833), akinek síremléke a közelmúltig a tokaji görög templom falában volt látható. Szerviczky Ödön (1844-1901) törvényszéki bíró és nagybessenyői Bessenyey Margit leánya, Szerviczky Margit (1879-1963) az angolkisasszonyok rendjének tagjaként 1914-1917-ben rendes tanár volt Budapesten: a IV. kerületi római katolikus polgári tanítóképzőben (Váci út 47.) tanított. Szerviczky Gabriella magyar teniszbajnoknő volt 1909-ben. Dr. Szerviczky György (1891-1947) kiváló sportoló (galamblövészet, bridge) volt.
Fotó: Várady Nikolett – görög szószólói iroda megbízásából