Elmesélt fényképek – Antonis Georgiou Budapesten mutatta be új regényét

Történetek albuma címmel jelent meg Antonis Georgiou ciprusi görög író regénye magyarul, amelyet a Vince Kiadó jelentetett meg még tavaly ősszel Lelik Krisztina fordításában, de csak idén nyílt lehetőség a könyvbemutatóra, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében,   2022.október 1-jén. A bemutatón jelen volt a szerző, a mű fordítója és Patkó Ágnes újságíró, aki az alkotókkal beszélgetett. Antonis Georgiou nyíltan és őszintén nyilatkozott a regényéről, mely rendkívül bonyolult és különleges műfajban és nyelvi stiláris világban íródott. Határ irodalom és dokumentarista újságírás, valamint színdarab között. 

Antonis Georgiou, aki korábban leginkább drámaíróként volt ismert hazájában, ciprusi görög író és jogász. 1969-ben született, korábban Moszkvában tanult, jelenleg a ciprusi Limaszolban él. Újságíróként is tevékenykedik, az Aney irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat szerkesztőségében dolgozik, mellette folyamatosan ír is természetesen. A Történetek albuma  már 2014-ben megjelent görög nyelven, szinte azonnal színdarabot is írtak belőle. A dokumentumregény a rákövetkező évben elnyerte az European Union Prize for Literatura és a Ciprusi Állami Irodalmi Díjat. 

A regény magyar fordítója, vagyis ahogy Georgiou fogalmazott „újraírója” Lelik Krisztina volt. Krisztina korábban az ELTE magyar-angol szakán végzett, ahol a későbbiekben görög tolmács végzettséget is szerzett. Az író-olvasó találkozón leginkább a fordítás tematikájára és nehézségeire, valamint a nyelvi problémákra irányultak a kérdések. Megtudtuk, hogy a ciprusi dialektust fordítóként nehéz visszaadni, hiszen a magyar nyelvi változatok nem térnek el olyan jelentős mértékben, mint a krétai vagy a ciprusi görög dialektus a görög irodalmi nyelvtől. Ezt úgy kell érteni, hogy ha dialektust fordítunk, akkor maximum tájnyelvi alakokat, illetve ponyva-fogalmazást lehet beleépíteni a fordításba, de nem adja vissza azt, hogy milyen a ciprusi görög nyelv. 

A regény ötletét egy közeli ismerős családjában bekövetkezett haláleset adta Georgiou-nak, ebből a történetszálból, különböző fényképekből és a saját továbbgondolásaiból született meg a szöveg. Látszólag a regény szövege nem tartalmaz központozást, vagyis úgy látjuk, hogy hiányzik belőle. A kis és nagybetűk nincsenek logikailag elválasztva, nincs nagy kezdőbetű. Georgiou erről úgy nyilatkozott, hogy ez a fajta szerkesztés és irodalmi szabadság nem ismeretlen az európai irodalomban. Az összefolyó szöveg és a hozzájuk tartozó képek, valamint a többszólamúság a végtelenség érzetét adja. A szerző magyarázatából az olvasható ki, hogy a történeteknek sosincs vége, ezért nincsen benne például pont, még az utolsó mondat végén sem. Az emberi történetek örökérvényűek. A történetekből és képekből nemcsak egy család története, hanem a különböző megszólalásokból kiolvasható a jelenkori Ciprus komplex társadalma. 

A kifejezetten többkultúrájú és többnyelvű, bonyolult és véres történelmű ország jelen sorsa is tükröt mutat az olvasónak. A műfaj, mint dokumentumregény, vagy ahogy Truman Capote annak idején megfogalmazta, „tényregény” lényege, hogy dokumentumok, vagyis létező családi képek és történetek alapján fonódik össze az írói fantázia és a tények. 

Az kiolvasható a regényből is, hogy a szerző színpadi íróként is ismert, hiszen a regényben egyszerre találkozik az epika, a líra és a dráma is. A leíró jellegű történetek közé gyakran ékelődnek lírai betétek, tehát versek, dalok, valamint olyan párbeszédek, amelyek inkább monológok, tehát a párbeszéd másik oldalán mi vagyunk, olvasók. A többszólamúság szerkesztése nehezíti és megdolgoztatja az olvasót, hiszen sosem tudhatjuk, hogy ki szólal meg éppen és ki válaszol az éppen elhangzó monológszerű áradatra. A szereplők magukról sosem nyilatkoznak, bár ismerik egymást, csak az elhangzó és visszatérő nevekből következtethetünk bizonyos kapcsolatokra és régmúlt eseményekre. Központi eleme a regénynek maga az ’istoria’, vagyis a történet, az csupán a drámaiságát emeli, hogy nincsenek megszólítva a karakterek.

A regény tényleg olyan olvasás közben, mintha egy családi fényképalbumot lapoznánk, amelyben megelevenednek az emlékek, majd mindenkinek eszébe jutnak  újak és még újabbak. A regényt érdekes szerkesztési folyamat öleli körbe, ami tartalmilag is izgalmas; a történet temetéssel kezdődik és esküvővel zárul, ami a keretet adja. Középen pedig egy igen hosszú újságcikkben lép ki az író és számol be a görög és török ciprióták ellentétéről, családok és gyermekek tragédiájáról, ami igen érdekes színezettel tölti meg és szakítja is meg a regény folyamát. 

Georgiou jelenleg is Limaszolban él, újabb kisregényen dolgozik, nemrég jelent meg a korábbi novelláit tartalmazó új kötete.