A görög himnusz zeneszerzője
Magyarországon keveset tudunk a görög himnuszt megzenésítő komponistáról, Nikolaosz Mandzaroszról, pedig Erkel kortársaként ő is a nagy romantikus nemzedék zeneszerzőihez sorolható. A modern görög zene megteremtőjeként tartjuk számon, de leginkább arról nevezetes, hogy Dionisziosz Szolomosz 1821-ben írt Himnusz a Szabadsághoz című 158 versszakos költeményéhez szerzett vérpezsdítő, lélekemelő zenét, amely Görögország és egyben Ciprus görögök lakta részének is himnusza.

Korfun az a mondás járja, hogy a felcseperedő gyerekek előbb tudnak énekelni, mint hogy kimondanák az első szavakat. Ez azóta bizonyosan így van, mióta Nikolaosz Mandzarosz életét a sziget lakóinak tanításának és a modern görög zene megteremtésének szentelte.
A zeneszerző görög-olasz származású volt, aki Korfu egyik legbefolyásosabb, legvagyonosabb velencei családjába született 1795-ben. Az olasz hatás jól érezhető zenéjében, de igazi patriótaként ő mégis a görög gyökereket vallotta erősebbnek, természetesen a kor romantikus ízlésvilágának megfelelően. 1815-ben már bemutatta első szerzeményeit, 1819-től pedig rendszeresen megfordul Olaszországban, ahol karriert is építhetett volna, de ő számos ajánlatot elutasított. Köztük a rangos milánói konzervatórium igazgatói állását is, ugyanis ő inkább a görög klasszikus művészet újrateremtését, a zene általi felélesztését tűzte ki célul.
Noha Mandzarosz több szimfónia, menüett, polonéz, vonósnégyes, Te deum, mise, sőt az első görög opera (Don Crepuscolo) komponistája is volt, soha nem tartotta magát hivatalos zeneszerzőnek. A szigeten ingyenesen tanította a fiatalokat, 1840-ben pedig megalapította a korfui Filharmónia Társaságot, melynek haláláig vezetője volt. Érdekesség, hogy azóta Korfunak három szimfonikus zenekara is van, és mindegyiknek megvan a maga egyenruhája is, akik ünnepekkor az utcán felvonulva adják elő repertoárjukat. Soknak ezek közül “mázoréto” azaz mazsorett csapata is van, akik mozgásukkal kisérik a felvonuló zenekart.

Érdekes a párhuzam Erkel és Mandzarosz között, hiszen mindkettőjük életműve jelentős, de a nemzeti himnuszok szerzőjeként ismerik őket a legtöbben. Görögország himnuszának költőjét, Dionisziosz Szolomoszt az Oszmán Birodalom elleni 1821. évi nemzeti felkelés ihlette a 158 versszakból álló Himnusz a Szabadságról című költemény írására, amely a világ leghosszabb himnusza is egyben. A költeményben Eleftheria, azaz a Szabadság, egy jelképes nőalak, aki inkább egy ősi görög istennőhöz hasonlítható, mint a Delacroix festményén megjelenő ikonikus nőalakhoz. Ehhez írt 1828-ban Nikolaosz Mandzarosz lelkesítő, induló-szerű zenét.
A Himnusz a Szabadsághoz már a forradalom óta népszerű volt és gyakran hangzott el hazafias ünnepségeken, de hivatalosan csak 1864-től Görögország himnusza, addig a némethez meglehetősen hasonlító királyi himnusz volt használatos. A zeneszerző és a költő egyébként jól ismerték egymást, hiszen barátok voltak és többször együtt is zenéltek találkozóikon, sőt más költeményeihez is komponált zenét.
A Himnusz a Szabadsághoz című,158 versszakból álló költemény első 8 sora ismert. Bár sok versszakát lefordították az elmúlt 200 évben,a teljes költeménynek nem létezik még teljes magyar fordítása. Legutóbb Szabó Antigoné fordította le a 88. , 89., 90. versszakát a Görög Népismereti Szöveggyűjtemény számára, ezeknek a szakaszoknak más fordítása nem ismert, ezért a bicentenárium alkalmából most közreadjuk az eredeti szöveget és a műfordítást is.

ΔΙΟΝΥΣΙΟΣ ΣΟΛΟΜΩΣ
ΥΜΝΟΣ ΕΙΣ ΤΗΝ ΕΛΕΥΘΕΡΙΑΝ
88. Πήγες εις το Μεσολόγγι
Την ημέρα του Χριστού,
Μέρα που άνθισαν οι λόγγοι
Για το τέκνο του Θεού.
89.Σου ήλθε
εμπρὸς λαμποκοπώντας
Η Θρησκεία μ’ ένα σταυρό,
Και το
δάκτυλο κινώντας
Οπού ανεί
τον ουρανό,
90. «Σ’ αυτό», εφώναξε, «το χώμα
Στάσου ολόρθη, Ελευθεριά!».
Και φιλώντας σου το στόμα
Μπαίνει μες στην εκκλησιά.
DIONISZIOSZ SZOLOMOSZ
HIMNUSZ A SZABADSÁGHOZ
88. Meszolongi felé jártál
Karácsonynak hajnalán
Aznap minden kivirágzott
Istennek fia előtt.
89. Tündökölve állt elébed
Keresztjével a Vallás
Ujjával körbemutatva
merre nyílik szemhatár
90. „Ezen a földön – így kiáltott-,
Szabadság, szilárdan állj!”
Megcsókolt akkor, s belépett
Az Úr házának ajtaján.
Szabó Antigoné fordítása