Tanuljunk „idegen” nyelveket az ógörög nyelv segítségével!

„Bárcsak a görög nyelv az összes nép közös nyelvévé válna!” fogalmazta meg anno Voltaire.  A Görög Nyelv Nemzetközi Napja alkalmából, amelyet minden év február 9-én, nemzeti költőnk, Dionysios Solomos halálának évfordulóján ünneplünk, egy lényeges, a kultúrát és az oktatást érintő témát szeretnék felvetni: azt, hogy nézetem szerint alaposabb tanulmányozást igényel az ógörög nyelv szerepe a mai indoeurópai nyelvek szókincsének, nyelvtanának és mondattanának kialakulásában. Egy ilyen, az összehasonlító nyelvtudomány újfajta megközelítésmódjával végzett széleskörű tanulmány célja nyelvünk kiterjedtségének és gazdagságának még erőteljesebb felmutatása, de ezen felül a mai európai nyelvek jobb megértése, elsajátításuk gyorsítása mindenki – tehát e nyelvek beszélői de leginkább maguk a görögök – által.

Az ógörög nyelv fejlődésmódjának alaposabb tanulmányozását napjainkban az teszi szükségessé, hogy az európai nyelvek szókincsének jelentős hányada valójában a görögből származik, olyan szótövekből, melyek megtalálhatók úgy a klasszikus görögben ,mint a homéroszi eposzokban sőt korábban, a mükénéi és valószínűleg a protohellén korban. Azaz nem csak az elő-újlatin, a latin vagy akár egyenesen az ős-indoeurópai nyelvből származnak,  görög hatás nélkül, mint azt néha állítani szokták. E szótövek és szócsoportok száma pedig jóval meghaladja a ma általánosan görögnek elismert szótövek számát.

Előfordul, hogy – bár az ógörög nyelvet ismerők számára e nyelvek szókészletének legnagyobb része esetében a görög kapcsolat nyilvánvaló – e szavak eredetét általában a klasszikus latinra vezetik vissza, anélkül hogy utalnának valamely elő-újlatin, vulgárlatin vagy görög tőre.  A nagyközönség általában csak korlátozott számú szót ismer el görögnek, általában olyanokat, melyek a politika, az orvostudomány vagy egyéb tudományok körébe tartoznak, vagy ismert görög szavak, elöljárók vagy igekötők összetételei, mivel nem tudja, hogy más nyelvek egyéb, egyszerű, alapvető, köznyelvi szavai is görög eredetűek.

Erre a következtetésre úgy jutottam, hogy magam is tanulmányoztam az ógörög és az újgörög nyelvet, valamint még négy idegen nyelvet: az angolt, a franciát, a németet és a spanyolt. Ennek során nem ritkán kellett feltennem magamnak a kérdést: vajon az idegen nyelvek [etimológiai] szótárainak szócikkei, néhány kivétellel, miért csak a latinig vezetik vissza a szavak eredetét. Miért állítják e szótárak, hogy az angol nyelv „home” szava a germán tőre visszavezethető óangol „ham”-ból származik és nem mennek tovább, az ógörög nyelv „település” jelentésű „κώμη” [„kómé”] szaváig, amelyből, a megfelelő hangtani változások figyelembe vételével,  a „home” származtatható? És miért van az, hogy még akkor is, amikor a szótárak megfelelően adják meg a szavak etimológiáját, mi görögök nem valódi, a görögre vagy legalábbis a göröggel közös eredetre visszamenő etimológiájuk alapján tanuljuk az idegen nyelveket? „Idegen” szóként tanuljuk meg a spanyol „terem” jelentésű „aula” szót, nem pedig a görög „αυλή” [„aulé”] szóból származóként – és erre sok száz hasonló példa hozható fel.

Az uralkodó nézet szerint a legtöbb indoeurópai nyelv a latinból származik, közben fel sem vetődik, honnan ered, jelentős mértékben, a latin nyelv. A latin nyelv létrejöttében óriási szerepe volt az ógörög nyelvnek, ezért az e nyelvekről alkotott elképzelések átértékelésre szorulnak. Azok, akik mindezen szavakat az ős-indoeurópaira vezetik vissza, azt állítva, hogy az ősnyelvek párhuzamosan, de önállóan fejlődtek, nem pedig a proto-hellénnel és az ógörög későbbi fejlődési szakaszaival összefüggésben, a jelek szerint figyelmen kívül hagyják az időtényezőt. Azt, hogy időrendben melyik nyelv volt előbb, és hatott, minden valószínűség szerint, a többi nyelv ma „eredetiként” számontartott  szavaira is. Megjegyzendő, hogy e nyelvek korai szakaszai nincsenek írásban dokumentálva, így nem is igazolható azon etimológiák helyessége, melyekre hivatkozni szokás. Ellenkezőleg, ezek nagy mértékben hipotéziseken alapulnak, melyeknél nem elhanyagolható a tévedés lehetősége.

Mindenesetre, túl az ősnyelvekkel kapcsolatos megjegyzéseken, vizsgálódásom során – mely, elismerem, korlátozott léptékű volt – arra utaló jeleket találtam, hogy az ógörög nyelv sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a mai európai nyelvek fejlődéséhez, mint azt közönségesen hinni szokták, és annál is, amit erről mi, görögök iskoláinkban tanulunk. Ebből kiindulva első javaslatom az, hogy az idegen nyelveket az eddigitől eltérő módszerrel, a görög nyelvvel összekapcsolva tanuljuk. Az idegen nyelvek göröghöz kapcsolódó tanításának jó példája Argiroiliopoulou professzor „görög-német kapcsolt módszere”, amely főleg a német irodalmi nyelv (Hochdeutsch) és a görög nyelvtan és mondattan összekötésén alapul. Az Oktatásügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Kulturális Minisztérium feladata, hogy bizottságot hozzanak létre legalább az indoeurópai nyelvek szókészletének újbóli átvizsgálására és, ha valóban találnak erre utaló adatokat, kiegészítsék és bemutassák az ógörög nyelvvel fennálló kapcsolatokat. Az így megújított szótárak és tankönyvek segítségével mi, görögok könnyebben tudunk majd idegen nyelveket tanulni.

Fontos az is – és ez a második javaslatom az Oktatási Minisztérium felé -, hogy görögök lévén ne egyenként tanuljuk ezeket az “idegen” nyelveket, hanem párhuzamosan, horizontálisan. Ha pl. valaki ismeri a νυξ/νύχτα görög szavakat, egyetlen tanórán belül könnyedén megtanulhatja a megfelelő szavakat a többi európai nyelven: a francia „nuit”, az angol „night”, a spanyol „noche” az olasz „notte”, a portugál „noite” a német „Nacht”, a holland „nacht” stb. nyilvánvalóan összefüggenek a görög szóval. Ha nem ilyen módon tanítjuk gyermekeinket idegen nyelvekre, megfosztjuk őket – ahogy mi is megfosztattunk – nyelvünk valóban kimeríthetetlen gazdagságától.

Mindezek okán rendkívül fontos, hogy bővebben tanulmányozzuk nyelvünk fejlődési módjait és hozzájárulását más nyelvek kialakulásához, mivel ez nincs teljes mértékben dokumentálva. Ez az ismeretanyag a továbbiakban aztán alapul kell, hogy szolgáljon ahhoz, hogy a görögök az indoeurópai nyelveket már a középiskolától kezdve mind a szótan, mind pedig a nyelv- és mondattan szintjén az ó- és újgörög nyelvvel összefüggésben tanulják, ne pedig teljesen idegen nyelvekként. Az európai nyelvek a közös indoeurópai alapnyelvből ill. nagymértékben magából a görög nyelvből fejlődtek ki, ezért e fejlődésre támaszkodva kell őket tanulnunk, hogy élvezhessük őket, elsősorban pedig, hogy fokozzuk saját gondolkodásunk kreativitását, kiszélesítve szellemi horizontunkat.

A Görög Nyelv Világnapja alkalmából ezért felhívom a görög államot, indítsa el a jelzett kutatóprogramot, és legalább a görög nyelvtanulók számára készíttessen új szótárakat írassa meg az indoeurópai nyelvek új, e nyelvek történeti fejlődését és görög gyökereit pontosabban bemutató nyelvtankönyveit.

Glaser Tamás fordítása

A cikk görögül itt olvasható.