Örökös védettséget kapott a Derra- és a Sacellary-család nyughelye

November 2-án halottainkra emlékezünk. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Nekünk, görögöknek, a Magyarországon elhunyt őseinkre is emlékeznünk kell, és sírjaikat gondoznunk. Ezért kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk, hogy a Nemzeti Örökség Intézete a közelmúltban arról tájékoztatta a Görög Intézetet és a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusát, hogy kérelmüket méltányolva, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 49/2020. számú határozatával úgy döntött, hogy „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánítja a Derra család nyughelyét (Budapest, Fiumei úti sírkert, FM Bal-1-118), továbbá 50/2020. számú határozatával úgy döntött, hogy „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánítja a Sacellary család nyughelyét (Budapest, Fiumei úti sírkert, FM Bal-1-129).

A Nemzeti Sírkertbe sorolással a magyar nemzet megbecsülését, tiszteletét és köszönetét fejezi ki a sírban nyugvó felé, egyben olyan jogszabályi védettséget biztosít számára, amely megakadályozza a sírhely felszámolását. Az „A” kategória örökös védettséget jelent. A védett temetkezési hely feletti rendelkezési jogot a Nemzeti Örökség Intézete gyakorolja.

A Derra család

A Makedóniából ideszármazott görög kereskedőcsaládok egyike volt a Derráké. Az ország nagykereskedelme az ő kezükben volt. Hatalmas vagyonokat gyűjtöttek szinte a semmiből, egymás után nyertek felvételt a pesti polgárok közé.

Mária Terézia 1741. október 28-án Pozsonyban Derra Andrásnak, feleségének, Andressin Mária Erzsébetnek és fiainak nemességet és címert adományozott.

A család pesti ágának megalapítója Derra Athanáz volt, aki Moszhopoliszból származott. Vászonkereskedőként Pesten telepedett le. 1772-ben házat vett, 1786-ban polgárjogot nyert.

Rövidesen követte őt a családból Derra Naum, aki szintén vászonkereskedőként 1798. május 6-án nyert polgárjogot. A szintén görög Popovics (Mocsonyi) családból nősült. I. Ferenc király 1820. december 7-én nemességet és címert adományozott neki annak elismeréséül, hogy a város 1805. évi éhínsége idején 10 ezer forint kamatmentes kölcsönt nyújtott. A nemesi rang gyermekeinek (Anasztáz, Athanáz, Konstantin, Sándor, Mihály, Naum, Péter, Katalin, Mária, Zsófia, Ilona) is járt, illetve elsőszülött fia, Anasztáz és felesége, a szintén görög Zettiry Mária gyermekeinek (Naum, Konstantin, Katalin). Egyidejűleg az Arad megyei Moroda birtokkal együtt a „morodai” előnevet kapták. Derra Naum 1818-ban 50 forinttal járult hozzá a Városliget átalakításához. Cége 1841-ig, azaz haláláig működött. Több háza és mezőgazdasági ingatlana volt Pesten, Budán és Miskolcon.

Derra Naum legidősebb fia, Derra Anasztáz részt vett az apai cég működtetésében, majd mint földbirtokos és táblabíró nyert polgárjogot 1839-ben. Derra Anasztáz – a Híd egyesület igazgatója – a Lánchíd építésében fontos szerepet vitt. Gróf Széchenyi István 1832. február 10-én hozta létre a Hídegyletet. Ebben a vállalkozásában a pest-budai polgárság tehetős tagjai igen nagy segítséget nyújtottak. Ismeretes, hogy a Hídegylet tagjainak jó része a legtöbb adót fizetők közül került ki. A Lánchíd építésében a törökök hódításai elől az előző századokban Magyarországra áttelepült görög származású kereskedőcsaládok leszármazottai is jelentős szerepet vállaltak. Ilyen volt Derra Anasztáz, valamint sógora, Sina György bécsi bankár, a később megalakult Lánchíd Részvénytársaság életre hívója. Anasztáz fia, Derra Konstantin az 1848-49-es szabadságharcban honvéd hadnagyként vett részt. A szabadságharc bukása után Londonba emigrált. Anasztáz másik fia, Derra Naum az 1848/49-es szabadságharcban nemzetőr volt.

Anasztáz testvére, aki szintén a Derra Konstantin nevet viselte, a bécsi Sina bankház magyarországi megbízottja volt. A Sina bankház a monarchia különböző városaiban rendelkezett leányvállalatokkal, amelyeket rokoni, házassági vagy származási alapon kötődtek Sina Györgyhöz. Naum és Konstantin nővére, Derra Katalin Sina György felesége volt.

Derra Naumé volt az ún. Derra-ház (József Attila u. 16.), amely az 1838-as árvízben beomlott. Barabás Miklós csupán ezt a leomlott házat örökítette meg vízfestményén az egész árvízkatasztrófából. A házat Derra Naum 1838-39-ben Hild József terve alapján építtette újjá. A padlásszint magasságában a homlokzaton a mai napig olvasható: Derra-ház.

A Sacelláry (Szacelláry) család

Sacelláry Demeter 1776-ban a makedóniai Kozaniban született. 1825. május 9-én lett pesti polgár, patrícius.

Sacelláry Demeter fia, Sacelláry György (1824-1898) több nyelven beszélő közéleti személyiség volt: 1861-ben és 1867-ben tagja volt a városi képviselő-testületnek, 1869-ben a Nemzeti Biztosítótársaság igazgatója volt. 1884. október 10-én nyert nemességet, ekkor  kapta a székasi előnevet. A görög királyi Krisztus-rend lovagja, valamint a budapesti görög hitközség főgondnoka volt. (Nővére, Sacelláry Mária és Muráthy Konstantin leánya volt Muráthy Irén, aki Teleki Pál miniszterelnök édesanyja volt. A miniszterelnök nagyszülei szintén a Fiumei úti sírkertben nyugszanak.) Két fia (Mihály, György) és három lánya (Irén, Anna, Mária) született. Egyik leánya, Sacelláry Irén még 18 éves sem volt, amikor feleségül ment a budafoki Törley Józsefhez, akinek vagyona meg sem közelítette a Sacelláry családét. A gabonatőzsdén meggazdagodott görög kereskedőcsalád révén Törley jelentős tőkéhez jutott álmai megvalósításához, a pezsgőgyár megalapításához. Apósa, György az ingatlanvásárlásban is kiváló üzleti lehetőséget látott. Telket vett Budafokon (akkor még Promontórium), ahol 1898-ban leányának kastélyt építtetett. Közvetlen mellette épült fel a Törley-kastély is. Törley József és Sacelláry Irénnek egy leánygyermekük született, Mariska, aki másfél évesen elhunyt. Érdekes adalék, hogy a római katolikus Mariska keresztanyja a görögkeleti vallású Sacelláry Mária, Teleki Pál miniszterelnök nagymamája volt, akit a keresztelőn a szintén görögkeleti vallású Agorasztó Miklós képviselt. Sacelláry Irén gyermeke halálát követően egyre többet jótékonykodott. Minden karácsonykor több tucat gyermeket öltöztetett fel tetőtől talpig. A ma már magántulajdonban álló, szecessziós stílusú Sacelláry-kastély műemlék. Sacelláry Irén az 1907-ben elhunyt férjének mauzóleumot építtetett, amely 1912-re készült el. A mauzóleum ma is Budafok egyik látványossága. Törley József és Sacelláry Irén belvárosi palotája a józsefvárosi Palotanegyedben, az Eszterházy utca (ma Puskin utca) 22. szám és a Főherceg Sándor utca (ma Bródy Sándor utca) 16. szám alatti saroktelken állt.

Ifjabb Sacelláry György (1856-1940) országgyűlési képviselő, magyar királyi udvari tanácsos, az 1926-ban Budapesten megalapított Magyar – Görög Kereskedelmi Kamara, a Magyar Labdarúgó Szövetség (1909-1916) és a Magyar Sí Szövetség elnöke is volt, a budapesti görög egyházközség tagja. Fia, Sacelláry Pál (?-1937) elismert író és könyvkiadó, a görög egyházközség gondnoka volt. Másik fia, Sacelláry György (1887-?) írta alá Janitsáry Miklóssal együtt a görög egyházközség részéről 1951. október 15-én azt az átadás – átvételi jegyzőkönyvet, amelyben a Rákosi-rendszer Állami Egyházügyi Hivatala a görög egyházközséget megszüntette és vagyonát államosította.  A két aláíró a jegyzőkönyvben leszögezte, hogy „az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjének kifejezett utasítására” cselekedtek.

Mindkét család jelentősen hozzájárult Magyarország fejlődéséhez, a magyar polgárosodáshoz, ugyanakkor nem felejtették el görög származásukat sem. A Derra család  részt vett a magyarok szabadságküzdelmeiben, jelentősen közreműködtek a Lánchíd megépítésében. A Sacelláry család a 20. század első felében jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki, a két világháború között pedig a magyar-görög társadalmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésében jártak élen.

Emlékük örök!

Források:

Sasvári László – Diószegi György: A pest-budai görögök, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2010.

dr. Diószegi György Antal – Agárdi Bendegúz Szpírosz: Józsefváros görög öröksége – Józsefvárosi Görög Önkormányzat, Józsefváros, 2016.

Amelie Lanier: Die Geschichte des Bank- und Handelshauses Sina – Peter Lang Verlag, Frankfurt am Main, 1998.

Arcanum Digitális Tudománytár