Szalonikiben az internetre költöznek a dokumentumfilmek
A napokban robbant a hír, hogy május 19. és 28. között online rendezik meg a 22. TDF-et, azaz a Thesszaloniki Dokumentumfilm Fesztivált. Vajon egy virtuális filmfesztivál hasonlíthat az igazihoz?
Március eleje óta csak a filmfesztiválok elhalasztásáról, vagy teljes lemondásáról lehet hallani. Éppen csak befejeződött az utolsó „koronavírus-mentes” filmfesztivál Európában, a jubileumi 70. Berlinale, amikor sorban érkezni kezdtek az elmaradó fesztiválok hírei. Először Hong-Kong jelentette be, hogy elhalasztja a filmes seregszemléjét, majd jött Bergamó, Zágráb, Prága, Ciprus és hosszú halogatás után Cannes megrendezése is lehetetlenné vált.
Ma már tudjuk, hogy ezen a nyáron az 50. Karlovy Vary Filmfesztivál is elmarad, akárcsak több száz kisebb-nagyobb filmes esemény Európában és világszerte. A Mostraként becézett 77. Velencei Filmfesztivált szeretnék megtartani, a szervezők ragaszkodnak a szeptember eleji dátumhoz, de afféle kísérleti jelleggel készülnek, kevés meghívottal, a távolságtartás szigorú betartásával, elsősorban a helyi közönség számára. Szarajevóban szintén a megrendezés mellett döntöttek.
Ugyanakkor, a hagyományosan október végén, november közepén megrendezendő Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztivál pontos dátuma még kérdéses, de azt már most lehet tudni, hogy a hozzá kapcsolódó nemzetközi dokumentumfilmfesztivál, a 22. TDF, az internetre költözik, és március közepe helyett május 19. és 28. között online lesz elérhető. Hogy ez pontosan mit jelent, hamarosan kiderül, de minden bizonnyal nem lesz olyan, mintha az elegáns Olympion mozi nagytermében ülnénk a vetítéseken, és aztán a tengerparton sétálva megbeszélnénk a látottakat.
Mitől fesztivál egy fesztivál? – tehetnénk fel a kérdést, és azonnal rávágnánk, hogy a premierektől, az akkor és ott először látható filmektől. Kétségtelenül a világpremierek nem csak a nézők, de az alkotók és a fesztiválok számára is az egyik legfontosabb kritériumot jelentik, és tegyük hozzá a filmek első vetítésének jogai egyben a legértékesebb tartalmai is a fesztiváloknak. Éppen ezért egy online filmfesztivál esetében nagy kérdés, hogy mit engednek az alkotók és a forgalmazók az internetre, még akkor is, ha teljesen más a dokumentumfilmek piaca, mint a játékfilmeké. Minden tapasztalat azt mutatja, hogy amint kikerül egy film legálisan valamelyik streaming csatornára, azonnal lecsapnak rá a kalózok, és forgalmazhatatlanokká válnak az alkotások.
Először Thesszalonikiben derül majd ez ki élesben, hiszen ott úgy rendezik meg az online filmfesztivált, hogy a zsűri, a szakma és a közönség is egy időben láthat minden dokumentumfilmet. Bizonyára a többi fesztivál is odafigyel majd a tapasztalataikra, köztük a világ egyik legnevesebbikje, az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, amely júniusban költözik az internetre. Ott is online tartják meg a filmes és a szakmai programokat, és a zsűri ott is online osztja majd ki a díjakat.
Nemrég a Thesszaloniki Dokumentumfilm Fesztivál is bejelentette a versenyprogramját, amelyben tizenkét egészestés alkotás versenyez a Golden Alexander díjra, és tizenegy a Zsűri különdíjára. Orestis Andreadakis művészeti vezető a világ minden tájáról hívott filmeket, amelyek a mindennapi élet törékeny valóságát villantják fel: igaz történetek, mégis meghaladják a képzelet határait. A versenyszekciók mellett külön programot kínálnak a gyerekeknek, lesznek animációs dokumentumfilmek és speciális vetítések is és online mesterkurzusok is.
Nagyon komoly nemzeti programot is ígér, amelyben 27 rövid, és 51 egészestés, a közelmúltban készült görög dokumentumfilm mutatkozik be. A fesztivál tiszteleg Stavros Kaplanidis munkássága előtt, és speciális vetítést tart Filippos Koutsaftis: Mourning Rock című filmjéből, amely 20 évvel ezelőtt megváltoztatta a görög dokumentumfilmkészítést. A művészeti vezető úgy tartja, hogy filmjeik ebben a soha nem látott helyzetben relevánsabbak, mint valaha: emlékeztetnek arra, hogy mit jelent embernek lenni, mennyire sebezhetőek és ugyanakkor milyen erősek vagyunk.
Mindez nem hangzik rosszul, milyen jó is lenne otthonról részt venni ezen a fesztiválon, de sajnos az is kiderült, hogy bár ingyenesen, de filmenként mindössze 400 néző tekintheti meg a programot, és kizárólag csak görögországi felhasználók, vagyis helyi IP-címmel rendelkezők. Ez egy új, úgynevezett #geoblocking technológia, amellyel a filmeket, az alkotókat és a fesztiválokat kívánják védeni a kalózokkal szemben. Így aztán úgy járunk, mint a király, az okos lány meséjében: aki ment is meg nem is, köszönt is meg nem is, vitt is ajándékot meg nem is.
