Népszokások Görögországban – 1. rész

A görög népszokások igencsak változatosak, hiszen ahogy haladunk északról délre, keletről nyugatra, minden hagyomány és szokás sajátos értelmet nyer. Olyan ez, mint a mítoszok világa: mindenki hozzáteszi az egyéni szokásait, tájegységének jellegzetességeit, hogy aztán szépen lassan mindezek eredményeképpen kirajzolódjon előttünk az ott élő nép gondolkodása is, mely alakítja a mindennapokat, formálja a szertartásokat és a viseleteket. Ahány táj, annyi szokás, mindegyik kicsit sajátos jelleggel.

Sorozatunkban a rendkívül színes és változatos görög néphagyományokat igyekszünk bemutatni a hozzájuk tartozó antropológiai magyarázatokkal együtt. Első alkalommal Naoussába (Nausszába) látogatunk el, ahol a boulies (buliesz) vagy másnéven a janitsar (janicar) ünnep szokásaival ismerkedünk meg.

Görögországban a farsangi időszak más, mint az év többi napja, ekkor a jókedv, a viccelődések és a maskarások veszik át a főszerepet. Naoussában (Nausszában), amely híres bortermelő vidék, különösen nagy tiszteletben tartják a szőlő és a bor istenét, Dionüsszoszt, így ebben az időszakban előtte is tisztelegnek. A környéken számtalan kiváló borgazdaság van, melyek még kevésbé ismertek az európai piacon.

Az ún. boulies (buliesz) vagy janitsar (janicar) ünnep eredetét hivatalosan a 18. századra teszik, ám gyökerei jóval messzebbre, egészen az ókorba nyúlnak vissza. Noha ez a szokás a 19. században élte fénykorát, napjainkban is változatlanul éltetik, szigorú szabályok és forgatókönyv betartása mellett. Az ünnepség során mutatkozó fejetlenség csak látszólagos, hiszen az öltözködés, az egyfajta zarándoklatnak minősülő felvonulás, a zenei kíséret, a táncok és a zenei eszközök adottak, évszázadok óta ugyanazokat a szabályokat követik. Nagyon fontos például, hogy minden szerepet – még a szimbolikus menyasszonyét is – fiatal férfiak alakítják.

Az ünnepség a farsangi periódus első vasárnapján kezdődik, hétfőn folytatódik, majd a farsang utolsó hetében (Tirini) is visszatér. Ekkor a bouloúkia (bulúkia), vagyis az álarcot viselő férfitársaság sorra látogatja egymás házait, ahol jó hangulatban mulatják az időt, majd a város főterére, az Alonion térre mennek, ahol a város apraja-nagyja társaságában, egy hatalmas, hagyományos mezedes-ekkel, előételekkel megrakott asztal mellett folytatódik a mulatság. A jó hangulatot a kiváló borok, az előételek és a társaság garantálják. Az előételek célja természetesen az, hogy tompítsák az alkohol hatását, hiszen ekkor még a főtéren található szökőkútból is bor folyik.

A farsang vasárnapi program a következő: reggel a bouloúkia (bulúkia) tagjai vagy másnéven a janitsárok (janicárok) beöltöznek, és délben a városháza előtt táncolnak, majd engedélyt kérnek a polgármestertől arra, hogy az egész városban folytathassák a táncot és a mulatozást. Ezt követően, délután kerül sor a maszkok levételére.

A bouloúkia (bulúkia) tagjai „Tiszta Hétfőn” újra találkoznak az ún. Barlag területén, ahol hagyományos piták, tepsis édességek és jelentős mennyiségű bor mellett tovább folytatják a mulatozást.

A janitsárok ruházatának részei:

• benevreki – bokáig érő alsónemű, mely zsinórral van megkötve
• betsfes (becfesz) – fehér zokni, mely a combtól a bokáig ér, és a benevreki felett hordják. Hogy a betsfes ne essen le, a rajta található zsinórokkal a derékra kötött szíjhoz erősítik
• voudetes (vudetesz) – fekete zsinórok, melyek a betsfes-ek rögzítésére szolgálnak. Végeiken pomponok vannak, melyeket a térd alatt kötnek meg
• kdéla – széles ujjú ing, mely a mellrésznél, a nyaknál és az ujjak végén selyemszállal, halszálka mintában hímzett
• foustanéla (fusztanéla) – rövid, 300-400 redőből álló szoknya, mely a térd felett 4-5 ujjnyira végződik, szemben a peloponnészoszi, illetve a szárazföldi görögországi népviselettel, amely ennél hosszabb, és akár 15-20 centiméterrel ér a térd alá
• pisli (piszli) – mellény, melyet az ing felett viselnek. Általában bársonyból vagy gyapjúból készül, egy bizonyos típusú, aranyszállal készített hímzéssel díszített (ennek karmades a neve). A mellény szorosan a mellkashoz van kötve, a régi időkben fölé varrtak egy fehér anyagdarabot, melyre az ezüstérméket rögzítették
• zonári – egy 90 centiméter széles és 360 centiméter hosszú öv, melyet szorosra húztak, ahogy Naoussában (Nausszában) az esküvőkön is szokás volt. Selyemből készül, melyet természetes festékkel, violával fehér-lila csíkosra festettek meg. Az öv szélén rojtokat találunk, melyek rálógnak a fusztanelára
• seliáhi – a seliáhi az öv fölött hordott, sok réteg bőrből készülő, pénztárcaként vagy késtartónak használt tárgy
• pála vagy jatajáni – a tánchoz használt kés
• prósopos (prószoposz) – maszk Az öltözék legfontosabb része, melyet egy speciális forma és gipsz segítségével készítenek el. A maszk külső részét fehérre festik, majd egy mesterember egészen fényesre csiszolja. A bajusz lószőrből készül és kátránnyal festik be, a színek alapját a tojás adja. Mind a női, mind a férfi maszkok jellegzetessége a kicsi szem és kicsi száj. Felhelyezése a legnehezebb munka, a zsinórok (tarámbulók) megkötése nagy türelmet és ügyességet kíván, hogy a maszk megfelelően az arcon maradjon.
• kendő – hófehér anyagból készül, a jobb csuklóhoz varrják, a tánc kelléke
• szandál – piros színű, fekete bojttal díszített lábbeli, régen mindig Ioanninában készítették el