Görögnek született, Magyarországon lett művész

Napsugár lány. Jókedvvel ragyogja be a környezetét, annyi melegséggel töltődött fel gyerekkorában, hogy ma is bőven adakozhat belőle. Az elsodró lendület a lénye része. Ha nevet, mindenki felszabadultan vele nevet. Cleo Mitilineou, görög származású magyar szoprán. Thesszalonikiben született, Cipruson nőtt fel, 24 éve él Magyarországon. Több nyelven beszél, de álmodni görögül szokott.

Nehéz elképzelni, hogy Cipruson nem volt ismert az opera műfaja, amikor a világ olyan kivételes tehetségű, görög énekesnőért rajongott, mint Maria Callas, aki 1940-ben, húszévesen Athénban debütált, a Görög Nemzeti Opera színpadán. A sikereinek híre persze eljutott a szigetországba is, de a műfaj ettől még nem lett népszerű. Mi vesz rá egy 12 éves kislányt, Paphos városában hogy elkezdjen operát énekelni?

Ciprus gyönyörű sziget, de olyan, mint egy hatalmas falu – mondja Cleo – .Én a legkisebb városban nőttem fel, mindössze 20 ezer ember lakta. Nem volt zeneiskola. Sokan nem is értették, hogy érdekelhet egy gyereket annyira az éneklés, hogy minden szombaton magánórákra jár egy másik városba. Másfél órát utaztam, csak oda. Miért érdekelt az opera? Fogalmam sincs honnan tudtam róla egyáltalán. De volt egy adottságom: nagy hangom volt és nagyon nagy magasságaim. Az iskolában hallottak énekelni, és szóltak a szüleimnek, hogy érdemes engem énektanárhoz küldeni. Limassolban találtunk egyet, aki Olaszországból jött vissza. Amikor elkezdett operásan skáláztatni, mámoros lettem attól, hogy milyen magasba tudok menni. Boldogan csillogtattam a magasságaimat. Igen, ez exhibicionizmus, de szerintem egészséges. 12 évesen már szólókat énekeltem a kórusában, amikor opera részleteket adtunk elő. Beleszerettem ebbe a világba, gyönyörű jelmezek, rendezés, koreográfia, az egész atmoszféra csodás.

Azt mondják, már négyéves korodtól énekeltél, alkalmi közönség előtt.

Ez így van. A család felvette, hogy egy idős halásznak énekelek a kikötőben, egy híres görög népdalt, abban a faluban, ahol az anyukám kezdte tanári pályáját. Hivatalosan nem voltak zenészek a családban, de a szüleimnek nagyon szép hangja van. Apukám buzukin is játszik, hobbi szinten. Megvolt bennük a vágy, érdeklődtek a  művészetek iránt, szívesen járták volna be azt az utat,de nem engedte őket a családjuk. Két fiútestvérem van, ők sem foglalkoznak zenével.  A szüleim tőlem viszont elfogadták a választásomat, szerintem azért, mert a komolyzenét képviselem. Ha popénekes akartam volna lenni, lett volna vele bajuk. Bulik, ital, éjszakázás? Féltettek. De mindezt megúszták azzal, hogy operaénekes lettem.

Tudom, hogy népdalokat is énekelsz. Látsz kapcsolatot a magyar és a görög zene között? Vagy csak közös lelki szálakat lehet felfedezni?

A magyar és a görög népzenében is ott vannak a nagy érzelmek, a szenvedély. Mindkét népnek hatalmas a lelke. Csak másképp fejezzük ki. Ritmusban is van hasonlóság, ahogy a frázisokat hajlítják, és a témákban is, szerelem, bánat, honvágy. Mi azért temperamentumosabbak vagyunk, nekimegyünk a dolgoknak, és kicsit hangosak is vagyunk néha.

Miért Magyarországot választottad, amikor „világgá mentél”?

Hallottam, hogy itt milyen magas a zenei oktatás színvonala. Húszévesen érkeztem, 1995-ben, Ciprusról. A Zeneakadémián minden tanárom nagymester volt, Ónodi Márta, Kovalik Balázs, Nádor Magda tanított engem, sok mindent köszönhetek nekik. Amikor végeztem, bekerültem az Operaházba, 15 évig voltam ott szólista. Sok nemzetközi énekversenyt nyertem. Szopránénekes vagyok, de a színpadon nem tudtak igazán hova sorolni, mert nagyon jó a komikus vénám is, jó színésznek tartottak. Így főleg olyan szerepeket kaptam, amelyekben sok volt a mozgás. Pimasz, cserfes karaktereket, mint a Don Pasquale Norinája, Vagy A szerelmi bájitalban Adina, a Figaró házasságában Susanna, a Bohéméletben Musette-át. Ez utóbbira az előadás legendás karmestere, Lukács Ervin azt mondta, hogy Zempléni Mária óta nem volt ilyen Musette. Nekem ez volt a legnagyobb bók, amit valaha kaptam.

Könnyen megtanultad a nyelvet?

Nagyon nehezen. Még most is mást mondok, mint amit akarok, görögül gondolkodom. Nem mindig jönnek a szavak maguktól, jobban értem ezt a nyelvet, mint beszélem. Most másodéves vagyok az ELTE-én, óvodapedagógiára járok, és komoly tananyagokat kell magyarul tanulnom, pszichológiát, szociológiát, kutatásmódszertant. Most rengeteget olvasok és szakdolgozatokat írok magyarul.

Ha görögről fordítod fejben a szerepeket, amiket magyarul énekelsz, az plusz munka, nem?

Hatalmas munka. A görög és a magyar mellett angolul is beszélek, plusz egy kicsit olaszul és franciául. A gyerekeim négynyelvűek, nagyon fárasztó szellemi munka velük beszélgetni. De ez van. Hazudnék, ha azt mondanám, magyarul gondolkodom, de a gyermekeim már igen. Vagy magyarul is. Itt járnak magyar oviba, iskolába. Én akkor is fordítok magamban görögről, ha angolul beszélek. Három éve vezetem angolul a Sing Along Kids zenei ovit, bölcsit, magyar és külföldi anyukáknak, és mindennapi munka, hogy fordítok magamnak.

Otthon tudják, milyen sokra vitted? Hallottak énekelni koncerteken?

Igen, a szüleim először 2002-ben jöttek Magyarországra, amikor Friderikusz Sándornak voltam a társ-műsorvezetője a Fantasztikus Európa c. műsorban. Görögországot képviseltem. Az utolsó adásba, anyák napjára, meglepetésként elhozták a szüleimet.  Akkor hallottak engem először operai hangon énekelni, élőben. Volt nagy sírás a stúdióban. Nekik is hatalmas dolog volt, hogy egy pici szigetről elszármazott lány Budapestre jött, és itt kezdett el érvényesülni, mint művész. Egy év múlva Cipruson  több koncertet adtam.

Igaz az, hogy otthon, a tieid előtt a legnehezebb fellépni?

Igaz, hatalmas a stressz, mert meg akarod mutatni, hogy valóban lettél valaki. De vajon nekik tetszeni fog? Hogy fognak fogadni ennyi év után? Főleg, hogy akkor Ciprus nem volt olyan nyitott az opera világára, ellentétben Görögországgal. Most már igen, mert lett Cipruson is egy nagyon híres nyári operafesztivál is,  pont az én városomban. A Paphos Operafesztivál több mint 20 éve működik. De annak idején kuriózum volt, hogy a kicsi Cleo, aki a tanítványunk volt, de nagy hangja volt, elment külföldre, operaénekes lett, nagy szerepeket kap és állandó helye van egy nemzeti operában.

A sok siker után, miért mondtál búcsút az operaszínpadnak?

Mind a két gyerek születése után visszatértem a színpadra, sőt a lányomnál premierem is volt, de úgy éreztem, ez már nem az én világom. Teljesen megváltoztatott az anyaság és nem tudtam megoldani a rengeteg próbát, 6-8 óra minden nap, este előadás, hétvégén is. A férjem orvos, saját rendelővel, reggeltől estig dolgozik. És itt nincs nagymama, aki segíthetne. Egyszer, egy másfél hónapos próbafolyamat alatt,anyut rábeszéltem, hogy utazzon ide Ciprusról. Tél volt, hó, hideg fagy, és ő utált itt lenni. Nem tudta megszokni a klímát. Én pedig nem akartam bébiszittert, akármilyen jó is lett volna. Nem szívesen hagytam őket idegenre.  Volt, hogy sírva mentem ki a színpadra, annyira fájt, hogy nem én vagyok otthon a gyerekeimmel. Úgyhogy tudatosan váltottam. Ahogyan az is tudatos volt, hogy viszonylag későn szültem, 35 évesen az első gyerekemet, mert tudtam, először ki akarom magamból énekelni mindazt, amit szeretnék, és meg is kaptam majdnem minden nekem való szerepet, nem maradt bennem hiányérzet. Volt 15 év karrier, én voltam a központ, most a gyermekeim a központok.

Így találtad ki a Sing Along Kids gyerekfoglalkozásokat?

Igen, mert olyan nincs, hogy én nem énekelek! Énekeltem otthon a gyerekeimnek. De jó lenne, gondoltam, ha másokkal is megoszthatnám ezt az örömet, délelőttönként összejönne több anyuka a babákkal, és ha  nem is  színpadon, de közönség előtt énekeljek. Azért angolul, hogy még nyitottabb legyen és könnyebb is volt nekem úgy. Hónapokig készültem, válogattam az anyagot, és amikor összeállt a műsor, elindultunk. Imádom azt a közvetlen kapcsolatot, hogy ott ül 12 anyuka vagy apuka és még 12 gyerek, és én egy mini előadást tartok nekik. Tanulunk állatokról, ételekről, az időjárásról, színekről és a hangszerekről, ünnepekről. Mindenki kap csörgőt, botot… Több mint 100 éneket és mondókát tudok. Látom a mamákon, ha fáradtak, mert egész éjjel fenn voltak a gyerekkel, vagy  azt is, ha unják,  és akkor azonnal tudok váltani. Tudom, mi kell ahhoz, hogy jól érezzék magukat.A megfogalmazott cél: korai zenei nevelés, nyelvtanulással. Egy-egy magyar dalt is énekelek nekik.   Most lesz 3 éves a program.  Volt, hogy 4-5 foglalkozás is volt hetente, most hogy egyetemre járok, csak kettő megy. Pláne, hogy zongorát és éneket is tanítok otthon, ötéves kortól.

Mire vagy a legbüszkébb, amit Magyarországon elértél?

Arra, hogy most már hivatalosan is magyar vagyok, állampolgár lettem. Szakmailag arra, hogy majdnem minden könnyű szopránszerepet elénekeltem. Szeretett a társulat, kaptam lehetőségeket és a kritikusok kis szerepben is kiemeltek. Az, hogy én, a kis Cleo, egy kicsi szigetről olyan karriert futottam be, ami még az itt születetteknek sem mindig sikerül, erre is büszke vagyok.

Mi az, amit otthonról hoztál? És mi az, amit itt kaptál?

A nagy szívemet, a mosolyomat, a szeretet és a nyitottságot az emberek iránt. Ezt hoztam. Itt pedig lehetőségeket kaptam. Nem voltak kapcsolataim, mindent magamnak köszönhetek, amit elértem.

Gondolsz arra, hogy aki ennyi helyen van otthon, annak az is a dolga, hogy közvetítő legyen a kultúrák között?

Ez fontos, a mai világban főleg. Nagyon örülnék, ha az emberek több empátiát, toleranciát és nyitottságot mutatnának egymás felé, mert mindegy hol születtünk, testvérek vagyunk. Mindegy hogy fekete, ázsiai, fehér bőrű, milyen kultúrában él, milyen vallású, elsősorban emberek vagyunk. Az embert kell nézni, azt, hogy mi van a szívében, Ha segítőkész, nyitott, jó ember, akkor adjunk neki lehetőséget. A tisztelet a fontos, ne bántsuk egymást, hanem legyünk elfogadók.