Pünkösd az ortodox hagyományban
Az ortodox pünkösdi ünnepkörről Ötvös Csaba (József atya), a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának lelkésze írt kétrészes sorozatot. Tegnap a Lelkek Szombatjáról szóló írása jelent meg, ma Pünkösdről, a Szentlélek alászállásának ünnepéről közöljük írását.
A Húsvét utáni ötven és a Mennybemenetel után tíz nappal (a szent Húsvét utáni 7. vasárnapon) ünnepli Egyházunk a szent Pünkösdöt, amely mindig vasárnapra esik. Innen az ünnep neve, amely a görög ötven (πεντηκοστή) szóra utal. Az ünnep középpontjában a Szentlélek tanítványokra való alászállása áll. A történetet az Apostolok Cselekedetei 2,1–11 mondja el.
Az ünnep ikonján is az ApCsel-ben olvasható történetet látjuk megörökítve. A felső szobában tartózkodó tanítványokra lángnyelvek alakjában leszáll a Szentlélek. Az evangelisták könyvet tartanak a kezükben, a többi apostol tekercset. Az ikon alsó részén, középen, egy barlangban ülő öreg ember a világot jelképezi, aki a sötétségben ül, kezében fehér kendő, rajta tizenkét tekercs. Azt szimbolizálja, hogy a világ kész fogadni a Szentlélek ajándékait, a tizenkét apostol tanítását. Az ikon Krisztusnak a Szentlélek eljövetelére vonatkozó ígéretének beteljesülését mutatja meg.
Az ünnep tropárionja: „Áldott vagy Te Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szentlelket; és általuk hálódba vontad a földkerekséget, Emberszerető, dicsőség Néked.” Az ünnep kondákionja: „Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, akkor szétszórta a nemzeteket, midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egységre hívott és most összhangban dicsőítjük a legszentebb Lelket.”
Az ünnepről ezt mondja Teológus Szent Gergely atyánk pünkösdi beszédében: „Pünkösdöt ünnepeljük, és a Lélek eljövetelét, és az ígéret időpontra történt beteljesülését, a remény valóra válását. Mivel oly nagy misztérium, ezért nagy a tisztelete is. Véget ért mindaz, ami testileg történt Krisztussal, jobban mondva testi látogatásának eredményei…, és most kezdődnek azok az események, amelyek a Lélekre tartoznak.” (Ókeresztény Írók 17. Nazianzoszi Szent Gergely beszédei; Pünkösdre (Or 41). Ford. Vanyó László)
Egyházunkban Pünkösd ünnepén többször is ismétlődik a Szentlelket hívó imádság, amely a Húsvét és Pünkösd között időszakban nem hangzik el. „Mennyei Király, Vigasztaló, Igazságnak Lelke, aki mindenütt jelenvagy, és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára, és az élet Adományozója, jöjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.”
Pünkösd, a Szentlélek alászállásának ünnepe az Egyház születésnapja is, mert a Szentlélek a galileai halászokat apostolokká tette, bölcsességgel és bátorsággal ruházta fel őket, hogy hirdessék a megfeszített és feltámadott Krisztust minden népnek. „Mindent megad a Szentlélek: próféciákat fakaszt, papokat tökéletesít, írástudatlanokat bölcsességre tanított, halászokat hittudósokká tett, összetartja az Egyháznak intézményét. Az Atyával és Fiúval egylényegű és együtt trónoló Vigasztaló, dicsőség Néked.” (Sztichira az alkonyati szolgálatból)
A Szinaxárion (szentek és ünnepek kalendáriuma az ortodox hagyományban) így magyarázza az ünnepet: „Amikor beteljesedett az ötvenedik nap a feltámadás után, minden tanítvány együtt volt, és egy ház felső emeletén tartózkodtak egy lélekben, ahogy elméjük is a magasban volt, mindnyájan csendességben (hészükhiában) imádkoztak és himnuszokat zengtek Istennek. Azután hirtelen, ahogy Lukács evangélista mondja: „Hirtelen hang támadt az égből, akárha heves szélvész zúgása, és betöltötte az egész házat, ahol akkor voltak.”… Betöltötte a házat, amelyben ültek, lelki medencévé tette, és beteljesítette az Üdvözítő ígéretét, amelyet mennybemenetele előtt mondott: „János vízzel keresztelt, ti pedig Szentlélekkel kereszteltettek meg, nem sok idő múlva” (Apostolok Cselekedetei 1,5)… És miért tüzes nyelvekkel jelent meg a Szentlélek? Nemcsak azért, mert a Szentlélek egylényegű az Atyával és a Fiúval (mert a mi Istenünk tűz), hanem az apostolok igehirdetésének kettős hatása miatt is. Mert az egyszerre tud jutalmazni és büntetni. Ahogy a tűznek kettős a tulajdonsága, tud megvilágosítani és égetni is, úgy a tanítás szavának is: azokat, akik követik, megvilágosítja, azokat pedig, akik megszegik, romlásra és pusztulásra adja.”
Az ortodox hagyomány szerint Pünkösd ünnepén, a szent liturgia után közvetlenül tartjuk az alkonyati szolgálatot, amelyen évente egyszer hangoznak el a térdeplő imák (három imádság). Ezekben a hívek az egész emberi nemért, az egész világért, élőkért és elhunytakért egyaránt imádkoznak: Urunk Jézus Krisztus, Istenünk! Aki a Szentlélek ajándékában adtad békédet az embereknek, s azt el nem vehető örökség gyanánt minden hívednek most is adod; láthatólag pedig ezen kegyelmet tanítványaid és apostolaidnak leküldted, megnyitva ajkaikat tüzes nyelvek által, hogy általuk minden nép saját nyelvén megértse az igaz istenismeretet: mi is tehát mindnyájan a Szentlélek világosságával megvilágosíttattunk, a tévelygésből, mint sötétségből kiszabadíttattunk, és az érzéki és tüzes nyelveknek szétosztása és természetfeletti működése által a te hitedre taníttattunk és megvilágosíttattunk, hogy téged az Atyával és Szentlélekkel egy istenségben és erőben és hatalomban Istennek valljunk (részlet az 1. imából).
„Világosság az Atya, világosság az Ige, világosság a Szentlélek is, aki a tüzes nyelvekben az apostolokra leküldetett. Őáltala az egész világ megvilágosodik, hogy tisztelje a Szentháromságot.” (Exaposztilárion a hajnali istentiszteletből)