Lelkek szombatja

Az ortodox hagyomány liturgikus évében több alkalommal tartjuk a Lelkek Szombatját (gr. Ψυχοσάββατο ή Σάββατο τών Ψυχών). Két állandó napja van, az első a Húshagyó vasárnapot megelőző szombat, a másik a Pünkösd előtti szombat.A két nagy szombat mellett, területenként más szombatokon is megemlékezhetnek az elhunytakról (pl. Thesszalonikiben Szent Demeter ünnepe előtti szombaton). Az atyák rendelkezésének megfelelően az egész egyetemes egyház közösen végez megemlékezést minden elhunytért ezeken a napokon. Szombat a megnyugvás napja, amikor Krisztus nyugodott a sírban.Ezen a napon a templomban a hívek imádkoznak halottaikért és azokért is, akikről más nem emlékezik meg. A Lelkek Szombatjáról Ötvös Csaba (József atya), a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának lelkésze írását közöljük. 

Egyházi hagyományok

A szent atyák tanítása szerint az elhunytakért végzett imádság lelki haszonnal jár, mind az egyéni, mind a közösségi formában végzett megemlékezés. Az egymás iránti szeretet krisztusi parancsát idézi fel, és azt, hogy ez a szeretet-közösség az Egyház. Krisztusban nem különböztethetők meg az élők és a holtak, mert mindnyájan élnek Benne. Amikor Krisztust szeretjük, azokat szeretjük, akik Benne vannak, és amikor azokat szeretjük, akik Benne vannak, magát Krisztust szeretjük. Ezért kérjük Istentől azt, hogy emlékezzen meg szeretteinkről, akikről mi megemlékezünk.

Ezen a napon a templomban a hívek imádkoznak halottaikért és azokért is, akikről más nem emlékezik meg („minden szándékos és szándéktalan vétkeinek bocsánatáért”, mindazokról, akik a feltámadás és az örök élet reményében hunytak el”). A péntek alkonyati szolgálat és/vagy a szombat reggeli liturgia után tartják a megemlékezést (μνημόσυνo vagy μνήμη των νεκρών), a Triszágiont (τρισάγιον) mondanak, melynek keretében felolvassák az elhunytak neveit. A szertartás végén kolivát (gr. τα κόλλυβα) főtt búzából, gyümölcsökből, mint a gránátalma; magvakból, mint mandula, dió; és cukorból készült ételt szentelnek. 

A hozzávalók mindegyike fontos szerepet tölt be. A búza az elhunytak lelkeit, és az értük mondott imákat szimbolizálja, a gránátalma a paradicsomi ragyogást. A tisztított mandula a csontokra utal, a fűszerek az evilági illatokra. A menta a megnyugvás „zöldellő helyére” mutat, a (szárazkenyérből készült) morzsa a könnyű, porhanyós földre, a mazsola Krisztusra, a szőlőtőre; a cukor pedig a Paradicsom édességére. 

Kondákion 8. h.:

Szentek között nyugosztald Krisztus, a Te szolgáidnak lelkét, ahol nincs fájdalom, sem bánat, sem sóhajtás, hanem örökkévaló élet.

Szinaxárion (részlet)

Erre a napra isteni ihletésű atyáink a kezdettől fogva vallásosan élt és az örök életre való feltámadás reményében elhunyt minden atyánkról és testvérünkről való megemlékezést írták elő.

Ne emlékezz már az elhunytak vétkezéseire, Ige, nehogy jóságos irgalmad halottnak látszhasson!

Sokan voltak már olyanok, akik váratlanul idegen földön haltak meg, s közülük is egyesek a tengeren, mások megközelíthetetlen hegyvidéken, némelyek valamilyen sziklán vagy szakadékban lelték halálukat, ismét mások meg éhínség, háború vagy tűzvész alkalmával, s végül is mindenki más és más módon halt meg. Némelyeknek pedig talán épp szegénységük vagy anyagi ínségük miatt nem lehetett részük az előírt zsoltárokból álló szertartásban és a halált követő megemlékezésekben. Éppen ezért a szent atyák szeretettől indíttatva az apostoli hagyomány szerint úgy rendelkeztek, hogy most az egész Egyetemes Egyház végezzen közös megemlékezést minden elhunytért, hogy akik még valami miatt nem részesülhettek a végtisztességben, azok is ezzel a közös megemlékezéssel megkaphassák azt. Ugyanakkor az atyák szándéka szerint ebben is meg kell mutatkoznia annak, hogy amit az elhunytakért végzünk, mindaz mennyire hasznos rájuk nézve. Ily módon tehát Isten Egyháza egyszerre emlékezik meg az összes lélekről. Másrészt mivel az atyák a következő napra, vagyis holnapra akarták beiktatni a Krisztus második eljöveteléről szóló evangéliumot, ezzel is összhangba állították az elhunyt lelkekről való mai megemlékezést. Hiszen így valamiképp a rettenetes és megtéveszthetetlen bírót engeszteljük azért, hogy a tőle megszokott együttérzést juttassa kifejezésre irányukban, és helyezze el őket is a megígért gyönyörűség helyén.

(…) Az, hogy a lelkeknek hasznára válik az értük végzett imádság, az sok más között például Szent Makariosz történetéből is világosan kiderül. Ő ugyanis egyszer az út mentén egy pogány görög férfinek elszáradt koponyájára bukkant. Kezébe véve megkérdezte tőle, hogy éreznek-e valaha is némi megkönnyebbülést az alvilágban. Az pedig így válaszolt: „Igen, nagy megkönnyebbülésükre szolgál az ott lévőknek az, amikor az elhunytakért imádkozol, Atyám!” Ez pedig épp akkor történt, amikor a nagy szent arra kérte Istent, hogy hozza tudomására, használ-e valamit az elhunytaknak az értük végzett imádság.

(…) Tehát a szent atyák véleménye szerint Krisztus második eljöveteléig az elhunytakért végzett minden szertartás hasznos, és különösen is segítségükre lehet azoknak, akik valami kis jót tettek is addig, amíg még ebben az életben volt részük. Mert ha van is olyasmi, amit igen sokak okulására hangsúlyoz a Szent Írás, Isten emberszeretete a legmesszebbre menőkig diadalmaskodik. Ha ugyanis a jó és a gonosz tettek mérlege egyensúlyban állna, akkor az emberszeretet győz; s hogyha csak egy kicsivel bizonyul súlyosabbnak a rossz tetteket tartalmazó serpenyője, akkor is mindig fölébe kerekedik annak a végtelen jóság.

(…) Mi pedig itt elvégezzük a harmadnapi megemlékezést, minthogy az ember alakja a harmadik napon változik meg, aztán a kilencedik napit, mivel akkor már az egész szervezet oszlásban van, csak a szív marad épen; később pedig a negyvened napit azért, mert akkor már a szív is elpusztul. A születendő gyermek szervezetével is ugyanez a helyzet: a harmadik napon már formát ölt szív, a kilencedikre aztán testté sűrűsödik, a negyvenedik napra pedig már a tökéletes, végérvényes formája alakul ki.

Az előttünk elhunyt lelkeket juttasd el, Uralkodó Krisztus, az igazak hajlékába, és könyörülj rajtunk, mint egyedül halhatatlan!