A görög templom 25.évfordulója Beloianniszban – interjú Prodromosz atyával
Nemrég készítettünk interjút Dimitriu Achilleasszal, a beloianniszi ortodox templom tervezőjével. Ez az épület, immár huszonöt éve szolgálja a falu híveit, ennek alkalmából ünnepi liturgiával egybekötött megemlékezést is tartottak a településen pünkösdvasárnap. A hitéletről, a templom építéséről és egy új álom megvalósulásáról a három éve itt szolgáló Katona Lászlót, ismertebb nevén Prodromosz atyát kérdeztük az ünnepségről.
Különleges ünnepre készült a falu. Más településeken sokszor a templom a legrégebbi épület, Beloianniszban viszont az egyik legfiatalabb.
A templom fennállásának 25. évfordulóját ünnepeltük, ezenkívül a kereszténységet államvallássá emelő Szent Konstantinnak és édesanyjának, a Szent Keresztet felkutató Szent lIonának ünnepét is ekkor tartják az ortodox közösségek. Szép egybeesés, hogy a kereszténység felvételének ünnepét és a templomunk fennállásának jubileumát egyszerre ünnepelhettük. Mindezt összekötve azzal, hogy ebből az alkalomból igyekeztünk szépíteni a templomot és környezetét is, hogy a falusiak és a hívek jól érezzék magukat, ha betoppannak hozzánk. Azért merem így mondani, hogy hozzánk, mert immár beloianniszi lakos lettem én is, ide vagyok bejelentve a paplakba. Úgy tartom jónak, hogy ha Isten kegyelméből már 3-4 éve ide köt a szolgálat, akkor fontos, hogy valóban ehhez a községhez tartozzam.
Mi mindennel készültek az ünnepségre és kiket vártak ide Beloianniszba?
A vasárnapi ünnepségre nagyon sok mindennel készültünk. Elsősorban egy gyönyörűszép isteni liturgiával, amelyet Arszeniosz metropolita celebrált, Paisziosz püspökatyával együtt, és tulajdonképpen fogadtuk a magyarországi görög közösség tagjait, illetve elöljáróit, a ciprusi és görögországi nagykövetség munkatársait, és magyarországi méltóságokat. Az ünnepség után elődömhöz, József atya (Kalota József-a szerk.) sírjához vonultunk ki triszágionra, megköszönve, meghálálva és imádkozva érte és emlékéért, hogy a közös álmok mégiscsak teljesülhetnek. Utána átmentünk a templom túloldalára, ahol megintcsak a metropolita jóváhagyásával és persze az imák segítségével, sikerült felépíteni egy szép, görög stílusú filagóriát, egy reprezentatív szabadteret, amely a jövőben szolgálhat esküvők, szertartások, jubileumok helyszínéül. Nagyon látványos az épület, nyolc dór jellegű oszlopocskáit kék-fehérre színre festettük. Ha valaki ezentúl bejön a faluba és látja majd ezt az újbizánci épületet és mellette a kis hangulatos kerti építményt, egy kicsit úgy érezheti magát, mintha Görögországban járna. Beloiannisz lakosai őrzik görög mivoltukat, egyébként is nagyon kellemes emberek, akikkel jól el lehet társalogni, szeretik jól érezni magukat, jókedvűek. Jó köztük élni.
Miért nem volt tulajdonképpen temploma a falunak?
Nézze, az biztos, hogy itt előbb épült pártház, mint templom. Ahogy a szintén nemrég eltávozott polgármesterünk, Vlahopulosz Ziszisz is mondta, a Kádár-korszak nem arról volt híres, hogy templomokat építettek volna. Az ide érkezők annak idején a polgárháború elől menekültek, el kellett nekik sajnos hagyni a hazájukat, ami nagyon szomorú esemény minden ember életében. Hasonlót jómagam is átéltem, hiszen 1986-ban én is disszidáltam. De míg én a kommunizmus elől szöktem, ők épp azért, mert baloldaliak voltak. Bármi is legyen az oka, borzasztó érzés, ha az embernek el kell mennie, fel kell vennie a batyut és el kell hagyni a hazáját.
Jól tudom, hogy aztán a templom építésére volt közakarat és mecénás is, aki finanszírozta az építkezést?
Természetesen ez a templom nem épült volna fel a bécsi illetőségű Konsztantinosz Dafermosz mecénás nélkül, aki sajnos szintén nem lehet már velünk. Ha ő nem ragadta volna meg azt az alkalmat, hogy Mihail metropolitával tárgyalva és támogatását megszerezve finanszírozza a templom építését, akkor lehet, hogy ma nem állna itt ez a szentély. Az anyagi feltételeket, az építkezést, a terveztetést, a kivitelezést, mind Konsztantinosz Dafermosz úr állta. Sok görög lakja a falut és alapvető, hogy a görögség össze van kötve az egyházzal, hiszen Lukács apostol és evangelista görögül írta az evangéliumot, nem latinul, amire a görögség nagyon büszke. Ugyanolyan büszkék rá, mint a magyarok Szent Istvánra, vagy Szent Lászlóra, aki egyébként Árpádházi Piroskának volt az édesapja, akit Szent Iriniként ismernek és tisztelnek szerte Görögországban, úgyhogy itt láthatjuk ezeket a rejtett összefüggéseket.
Különös hangulata van a belső térnek. Milyen érzés itt misét celebrálni?
Teológiai szempontból nézve is különlegesség ez a kérdés, mert amikor a pap az oltár előtt áll, akkor ott nem létezik idő, mert akkor és ott, az Isten országában van. Ez az misztérium, amikor átváltoznak az adományok, amik áldozásra szolgálnak, vér és test áldozata. Ilyenkor ott nincs idő, mert Krisztus mennyei királyságában sem létezik idő. Ezt lehet érezni itt is. Hiába mondja valaki, hogy hosszúak a mi szertartásaink, hiszen ebben az állapotban 2-3 óra úgy elfut, mintha 10-20 perc lenne. Ezt érzem én itt a beloianniszi templomban. A hívők szemszögéből pedig az áhitat, a misztérium ,maga a szentség élhető meg itt ezen falak között. Sajnos az utóbbi időben valóban sokan eltávoztak a templom rendszeres látogatói közül, ők nagyon hiányoznak, de van 300 megkeresztelt hívőnk és Beloianniszon kívülről is sokan jönnek a szertartásokra, Székesfehérvárról és Budapestről is.
Szó esett elődjéről, József atyáról, aki ide van eltemetve a templomkertbe,és szó esett egy nagy közös álomról is, mely megvalósulni látszik.
Isten kegyelméből, jelenleg úgy megy sorsunk, hogy valóban meghallgatta imáinkat és létrejöhet az az öregotthon, amit még közösen terveztünk. Az elődöm, József atya, aki a lelki atyám is volt, sajnos korábban ment el soraink közül, mint ahogy számítottunk rá. A Jóistennek valószínűleg más tervei voltak vele. Lehet, hogy hiányzott egy ilyen tenoros hang, amilyen az övé volt a mennyei kórusból, hát magához szólította, de lélekben mindig velünk van. Amikor én idekerültem – tulajdonképpen a konstantinápolyi egyetemes patriarchátushoz – József atya volt szolgálatban, én pedig diakónusként szolgáltam mellette két éven át. József atyával megálmodtuk, hogy mi lenne, ha csinálnánk itt egy öregotthont, mivel egyet én működtetek és van egy kis tapasztalatom ebben. József atyának tetszett az ötlet, sokat gondolkodott ezen és sokat beszéltünk róla, mire ő is úgy döntött, hogy álmodjuk ezt a tervet tovább és elkezdtünk közösen tenni az ügy érdekében. Ez az álom tulajdonképpen immár három éves, előkészítettem hát a projektet és ezzel próbáltam valamilyen úton-módon eljutni az illetékes helyekre, ebben pedig Kukumzisz György, az Üzleti Tanács elnöke volt az, aki az exarchátusunknak a segítségére volt a terveivel. A vége az lett, hogy Isten kegyelméből és a metropolita áldásával született egy közös megállapodás, amelynek értelmében az egyház és a kormány támogatja ezt a 60 férőhelyes öregek otthonát, melyet itt Beloianniszban fogunk az egyház telkén felépíteni. A fő célunk, hogy foglalkozni tudjunk az öregekkel és ne csak testileg kapják meg majd azt, ami őket megilleti, a gyógyszereket és a törődést, hanem lelkileg is táplálékot kapjanak, hogy úgy érezzék magukat jól a bőrükben, hogy a lelkük is teljes nyugalomban és tisztaságban van. Megterveztük a projektben azt is, hogy hány fővel, személyzettel szeretnénk majd ezt a házat működtetni, ehhez majd a lelkészek segítségét, illetve női szerzetesek, apácák segítségét kérjük majd. Az alapkőletételre várjuk Bartholomeosz konstantinápolyi pátriárkát , Semjén Zsoltot, az állam nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős tárca nélküli miniszterelnök-helyettesét és Tessely Zoltánt,a régió országgyűlési képviselőjét.