Szophoklész újragondolva

Egy frissen alakult színházi csapat, az Exit Generáció épp egy görög drámával, Szophoklész Philoktétészével indította volna első évadát, Seb címmel, az RS9 Színházban. Ám a bemutató előtt megálljt parancsolt a koronavírus-járvány. A rendezővel, és a társulat vezetőjével, Farkas Ádámmal beszélgettünk a közelgő tavaszi bemutató előtt.

Bár az idénre tervezett bemutató meghiúsult, de számítva a vírus második hullámára, már nyáron bepróbáltátok a darabot, melynek meg is tartottátok a házibemutatóját. Hogy fogadta az előadást ez a speciális közönség?

Nem akarok semmit elkiabálni, az igazi megmérettetés még hátra van. Sok pozitív visszajelzést kaptunk. Számunkra is tanulságos volt látnunk, mi az, ami jól működik és min kell még élesíteni, vagy finomítani. Azt gondolom, hogy a lényegi kérdésekben jó úton jártunk. Az előadásnak sikerült sajátos hangulatot adnunk. Ebben sokat segített Horányi Juli díszlete is, akit popsztárként többen ismernek, de remek és elismert színházi tervező is. Egy metaforikus térben játszódik a darab. Egy sebben. Ez a lelki sértettségre utal, ami körbe vesz mindent. Ez lett a produkció címe is: Seb.

Ki kell emelnem a színészek kíméletlenül őszinte, átlényegült munkáját is (Jászberényi Gábor, Dénes Viktor, Hevesi László, Ivanics Tamás), nem volt sok időnk a próbafolyamatra, de mégis sikerült kellőképpen mélyre jutniuk a szerepformálásokban. Az alakítások mindenképpen erősségei lesznek az előadásnak.

Miért épp ezt a darabot választja egy fiatalokból álló színházi társulat? Mi a titka az ókori drámáknak?

Az ógörög drámairodalom és mondairodalom fantasztikusan gazdag, minden történet archetípusa megtalálható bennük. Úgy éreztük, ma mind közül a Philoktétész a leghúsbavágóbb történet.

Arról szól a darab, hogy milyen károkat okoz a gyűlölködés a környezetünkben. A darabban Odüsszeusz gyűlöli Philoktétészt, és viszont. Azonban Odüsszeusznak hirtelen segítségre van szüksége, Philoktétész nyila nélkül ugyanis nem győzheti le Tróját. Ám a darab nem szimplán egy gyűlölködő személy és a gyűlölt fél története csupán.

Érdekesnek tartottam azt, hogy a darab egy harmadik szereplőt, a fiatal Neoptolemoszt, Héraklész fiát is beemeli ebbe a képletbe. A piszkos munkát vele végeztetné el Odüsszeusz, felhasználva céljai eléréséhez.

Azt gondoltam, hogy nagyon pontosan beszél a mai magyar helyzetünkről ez a darab. A sértettségnek és a bosszúszomjnak a kívülálló nézőpontjából való bemutatása egy olyan fiatal személy szemszögéből, aki valójában nem is vett részt a konfliktusban. Ha körülnézünk magunk körül, azt látjuk, hogy rengeteg törésvonal és ellentét van az országban és a világban. Ma sokszor az az érzésem, hogy az érintett felek el akarják hitetni velünk/velem, hogy én is érintett vagyok és, hogy ez a mi harcunk. Pedig a legtöbb esteben ez mások konfliktusa, és nem az enyém.

Bár a szophoklészi alapanyag adott volt, nem ragaszkodtatok a szó szerinti hűséghez. Hogy formálódott a szöveg a munka során?

Fontosnak találtuk, hogy megszabadítsuk a Jánossy István féle fordítás régiességétől a művet, így egy teljesen új szövegkönyv született, ami Hárs Anna munkáját dicséri.

Miközben készítettük az új szövegkönyvet az előadáshoz, felmerült, hogy a történetet hogyan lehetne a mai korba helyezni. Mik lehetnének az analóg helyzetek ma? Hamar arra a megállapításra jutottunk, hogy olyan sokrétű Szophoklész drámája, hogy biztosan vesztenénk a jelentéstartomány gazdagságából, ha megpróbálnánk direktben a mai Magyarországra átültetni a művet. A mai korhoz mindenképpen szól. Akkor is, ha mi nem feltétlenül forszírozzuk azt. Sőt, akkor is a máról szólna, ha mi megpróbálnánk elleplezni azt. Ha ma játszódna az előadás története, veszítettünk volna a mű mélységéből. Így – apróbb változtatásoktól eltekintve -, inkább a nyelvezetét újítottuk meg az eredeti műnek.

Honnan jön a nevetek?

Az a benyomásunk, hogy a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünkben egyre gyakrabban alakulnak ki olyan helyzetek, melyeket nem lehet a jó-rossz, igen-nem válaszokkal megoldani. Sokszor az az ember érzése, hogy csak rossz választás van. A klímaváltozás, vagy akárcsak a most kialakult vírushelyzet is olyan kihívások elé állítja a társadalmakat, melyeknek nem lehet egyszerű válaszokkal megfelelni. Ha karantént rendelsz el, tönkremegy a gazdaság, ha nem, akkor még többen halnak meg. Az összetett kérdésekre nem lehet egyszerű válaszokat adni. Arra invitáljuk nézőinket, hogy kezdjünk el együtt gondolkodni, merre van a kiút ezekből a labirintusainkból, mert egyszerű válaszokkal, gyorsan nem szabadulhatunk

A társulat szlogene így szól: Van kiút! Így, felkiáltójellel. Van kiút? Mi volt erre a görögök válasza és mi a ti válaszotok?

Szerintem nem az a lényeg, hogy az én személyes véleményem mi arról, hogy van-e kiút. Miért hinné ezt el nekem bárki is. Szerintem a lényeg az, hogy konstatáljuk azt a helyzetet, amiben kiutat kell keresni. Inkább azt kérdezzük: érzitek, hogy ki kell szállni ebből a ringlispílből? Érzitek, hogy bizonyos dolgokat másként kéne csinálnunk, mint elvárják tőlünk és ahogy az elődeink tették? Ha ebben egyet értünk, akkor el lehet kezdeni a közös gondolkozást és ezzel mi már el is értük a célunkat. Nem a megoldást kínáljuk, az hazugság lenne. De hogy ne kerüljem meg teljesen a kérdést, ha odáig eljutunk, hogy egyetértünk abban, hogy nem akarunk egy kölönböző törésvonalok mentén széttöredezett társadalomban élni, és végre el tud kezdeni a kiúton gondolkodni egy, vagy több generáció, akkor lesz kiút.

A létrejött előadás egy közös gondolkodás eredménye? 

Így ezt nem mondanám, de mindenképpen közös munka eredménye. A mit és hogyant jórészt én találtam ki. Aztán elkezdtünk próbálni és persze sok minden másképpen lett és ez így van rendjén. A próba folyamat közben voltak dolgok, amik közös agyalás eredményei voltak.

A nyári házi bemutató óta mennyire alakult át az előadás?

Sok minden nem lett még száz százalékosan kész az előbemutatóra. Például a díszlet és a jelmez őszre készült el teljesen. Illetve az előadás vége egy kicsit változott. Előnyére…

A koronavírus feladta a leckét, de mik a tervek?

Most csak előre tudunk menekülni. Igyekszünk minél több tervezett bemutatót előre bepróbálni, hogy amikor nyitnak a színházak, teljes gőzzel indulhassunk mi is. A Sebet- reméljük-, kora tavasszal már láthatja a közönség. De addig is, januárban kezdjük a Feljegyzések az egérlyukból c. Dosztojevszkij kisregény adaptációjának a próbáit. Mikó Csaba dramatizálta a művet, és ha minden jól megy, még két bemutató vár ránk a tavaszi felében, de ez egyelőre legyen titok.