Búcsú a professzortól

GERŐ ANDRÁS professzortól búcsúzunk. A Széchenyi-díjas kiváló történésztől, a Habsburg Intézet igazgatójától, az ELTE és a CEU tanárától, az imponálóan nagytudású embertől, akinek hihetetlen finom iróniája és humora volt. Történészként sokat foglalkozott a 19. sz.-i görögökkel, köztük is a legkiemelkedőbbekkel, a Sina-család tagjaival. Lenyűgözően mesélt és írt róluk. Szerette a görögöket. Értette is őket. A Budapesti Negyed alapító főszerkesztőjeként mindent tudott az első görög diaszpóráról. Amikor találkoztunk, soha nem mulasztotta el megjegyezni: ”Budapest legcsodálatosabb alkotásait, épületeit a görögök kreativitásának és persze pénzének köszönheti” – utalva gróf Széchenyi és Sina báró egészen különleges együttműködésére. És én erre persze mindig nagyon büszkén kihúztam magam. Mintha bármi közöm lett volna hozzá. De ami biztos, a görög történelmünk eme szakaszáról mindent tőle tanultam. Két évvel ezelőtt, a Görög Szabadságharc 200. évfordulójára készítettünk egy filmet BUDAPEST GÖRÖG SZÍVE címmel, a Görög Intézet finanszírozásában, Pacsorasz Viktor rendezővel. Nem is volt kérdés, hogy ő lesz az egyik szakértő riportalanyunk. Benne voltunk nyakig a Covidban. Mindannyian féltünk a forgatástól. Ő is. Nagyon húzodozott. Mégis elvállalta. Miután megnézte a filmet, ezt írta: “Alaposan megnéztem a filmet, és csak megerősíteni tudom azt, amit eddig is mondtam: a maga műfajában egészen kiváló és szépen elkészített munka. ”Soha nem múló szeretettel gondolok rá.

A filmmel búcsúzunk tőle.